Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Foki Ibolya: A városi önkormányzat működése Nagykanizsán, 1849–1900
Wlassics Antal személye vált, de a cél ekkor már az egész tisztikar eltávolítása volt. Ennek érdekében 1865-ben több folyamodványt intéztek a kancelláriához és a helytartótanácshoz. A kiküldött megyei vizsgálóbizottság - bár bizonyos panaszok jogosságát elismerte - a városbírót és a tisztikart egyik esetben sem marasztalta el, a felhozott vádakat pedig alaptalannak minősítette. A meghallgatott kanizsaiak viszont mindvégig ragaszkodtak a város vezetőségének eltávolításához és a hivatali állások választás útján való betöltéséhez. Kérelmük előadásakor a lakosság és a tisztikar közötti bizalom teljes hiányára hivatkoztak.59 Mindennek Wlassics Antal városbíró is tudatában volt, melynek folytán lemondását beadva 1865 novemberében a városi kapitánnyal együtt megvált tisztségétől.60 Még ugyanebben az évben lemondott a főjegyző és a városi kamarás is.61 Wlassics bíró örökébe Babóchay János, Kanizsa 1861-ben megválasztott városbírája lépett,62 akinek személyében a megye vezetősége garanciát látott a felizgatott kedélyek lecsillapítására, a panaszok orvoslására, s a város életében egy nyugalmasabb időszak bekövetkezésére. A városi polgárság akaratának bizonyos fokú érvényre juttatása és az 1861. évi városbíró kinevezése egyértelműen az idők változását jelezte. Országszerte megerősödött az önkormányzatért, a községi elöljárók szabad választásáért folytatott küzdelem, amely több esetben a helyi lakosság jelöltjeinek győzelmével végződött. A Bach-korszakot kiszolgáló hivatali személyzethez viszonyítva a provizórium idején tisztséget vállalók kormányhűségében sem lehetett már any- nyira megbízni.63 A rendszer átmeneti jellegéből adódóan egyik oldalon sem akarták magukat szilárdan elkötelezni, inkább a kivárás taktikáját választották. A várakozás nem volt hiábavaló, hiszen 1865. december 10-én újból összeült a magyar országgyűlés, s ezt követően a kiegyezési tárgyalások menetében jelentős előrehaladás mutatkozott. Az országgyűlést megnyitó trónbeszédre adott képviselőházi válaszfelirat egyéb közjogi kérdések rendezése mellett a törvényhatóságok jogainak visszaállítását is követelte.64 Az uralkodó 1867. február 17-én kinevezte Andrássy Gyulát miniszterelnökké, létrejött a felelős magyar kormány, megindulhatott a törvényalkotás folyamata, s így remélni lehetett, hogy a helyi önkormányzatok egységes rendezését biztosító jogszabályok is hamarosan megszületnek. 59 Uo. 60 Uo., illetve MNL ZML Zala Vármegye Főispáni Helytartójának iratai. (Továbbiakban: Főisp. ir.) 1865. évi betűsoros mutatókönyv. V: 1334. sz. és Zala-Somogyi Közlöny (Továbbiakban: ZSK) 1865. november 20. 3. p. 61 Barbarits 1929/B 82. p.; MNL ZML Főisp. ir. 1865. évi betűsoros mutatókönyv. B: 656. sz. 62MNL ZML Közgy. ir. 1867: 40. sz.; ZSK 1865. november 20. 3. p.; Barbarits 1929/B 81-82. p. 63 Horváth 588-591. p. “Sashegyi 121. p.; Kérészy 290. p. 170
