Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Foki Ibolya: A városi önkormányzat működése Nagykanizsán, 1849–1900
A nehezen áttekinthető politikai helyzettel együtt járó bizonytalanság a köz- igazgatás és igazságszolgáltatás menetében számos fennakadást okozott. Romlott a közbiztonság, napirenden voltak az erőszakos adóbehajtások, virágzott a korrupció, a bírósági eljárás vontatottan haladt, az árva- és gyámügyek ellátása késedelmet szenvedett. Hiányoztak a szükséges törvények, az alkalmazott tisztviselők szaktudása és magatartása sok esetben kívánnivalókat hagyott maga után. Tudták, hogy a konszolidálatlan politikai viszonyok közepette állásukat könnyen elveszíthetik, így hivatali kötelességeik teljesítésekor mindig gondolniuk kellett a bármikor bekövetkezhető változásokra.56 Az 1860-as évek elején a kanizsai közállapotok is még a fentebb vázolt folyamatok hű tükörképét mutatták. A provizórium idején működő városi magisztrátust - Wlassics Antal városbíróval az élen - 1862. május 14-én iktatták be hivatalába. A tisztikar munkája megkezdésekor máris számtalan nehézséggel találta magát szembe. A helybeli császári királyi adóhivatal ugyanis még az év végén átadta a városnak az adóügyek kezelését. Rögtön kiderült azonban, hogy az ezzel kapcsolatos nyilvántartások nincsenek pontosan vezetve. Az adózók neveit és az egyes jövedelemforrások után általuk fizetendő adónemeket összekeverték, az azonos vagy hasonló nevűek közül sokan más tulajdonos birtoka után rótták le az adót, ennélfogva a hátralékot is hibásan tüntették föl. Elképzelhető, hogy ilyen körülmények között milyen ellenállásba ütközött az adók beszedése és mennyi gondot okozott az ezzel kapcsolatos konfliktusok kezelése, hiszen a katonai erő kíséretében megjelenő végrehajtó sok esetben a más tulajdonos birtoka után fizetendő összeget hajtotta be a zűrzavaros viszonyok áldozatává vált adóalanyon.57 Az adóügyek rendbehozatala mellett még számos más, sok vesződséggel járó problémával kellett a városi tisztikarnak megküzdenie. A községi számadásokat 1851-ig visszamenőleg senki nem vizsgálta meg, így a községi pótadó felhasználásáról sem tudtak számot adni. Hiányoztak az árvavagyonról vezetett számadások is. A katonatiszti szállásokért a kincstár által fizetett térítés nem állt arányban a helyi lakbérek emelkedésével, így a város számára ez jókora pluszkiadást jelentett, az érintett háztulajdonosok pedig jogosan követelték az átlagos kanizsai lakbérnek megfelelő összeget.58 Mindezen visszásságok felháborították a lassan öntudatra ébredő városi polgárságot, amely nem csak a fenti ügyek elintézését kérte számon a város vezetésétől, hanem más tisztázatlan pénzügyekkel kapcsolatosan is vizsgálatot követelt. Többen a kiadásokat növelő városi törvényszék megszüntetéséért indítottak mozgalmat. A támadások célpontjává a városbíró, 56 Sashegyi 103-104., 107. p. 57MNL ZML Zala Vármegye Bizottmányának iratai, 1865-1871. b.) Közgyűlési iratok. (Továbbiakban: Közgy. ir.) 1867: 40. sz. 58 Uo. 169
