Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Foki Ibolya: A városi önkormányzat működése Nagykanizsán, 1849–1900

külső kialakítása iránti törekvések egyre határozottabb intézkedésekben öltöttek testet (szigorú építési, közegészségügyi rendszabályok stb.).

A belső urbanizációs folyamat lezajlásának mikéntje, lassúsága vagy gyorsasága nagymértékben függött a helyi polgárság érdekcsoportjainak aktivitásától, s a város általuk választott vezető testületéinek tevékenységétől. Az 1898/49-es forradalom és szabadságharc leverése után először 1861-ben nyílt lehetőség a tisztségviselők szabad választására. Az alkotmányos korszak rövid fennállása alatt az új városi tisztikarok alighogy átvették az ügyek irányítását, amikor az uralkodó az országgyűlés 1861. augusztus 22-én bekövetkezett feloszlatása után nemsokára - 1861. november 5-én - a megyei és községi helyhatóságok működését is felfüggesztette. Ezt követően ismét a főispáni helytartók kezébe került a megyék fölötti teljhatalom, a hivatali állásokat kinevezés útján töltötték be.53 A tisztségviselők kandidálásakor a helyi lakosságnak vagy azok képviselőinek is biztosítottak általában valamilyen beleszólási lehetőséget. A végső döntést azonban „természetesen" a megye, illetve a főispán hozta meg.54 Az újonnan életbe léptetett rendszert provizórikus, azaz ideiglenes jellegűnek szánták. Várható volt, hogy a Magyarország és Ausztria közötti alapvető közjogi problémák előleges megvitatása után a kiegyezési tárgyalásokat újból megindítják. Az átmeneti helyzet a törvények alkalmazását tekintve számos problémát vetett fel. Az 1848 előtti magyar jogrendszer már nem mindenben tudott megfelelni a modern polgári kor követelményeinek. Az új törvények meghozatalát pedig - működő magyar parlament hiányában - az Ausztria és Magyarország közötti megegyezés létrejötte utáni időszakra kellett halasztani. Ebből kifolyólag a hazai közigazgatás és igazságszolgáltatás gyakorlata egyelőre részben a birodalmi törvényeket, részben az 1861-es Országbírói Értekezlet által létrehozott „Ideiglenes törvénykezési szabá- lyok"-at, bizonyos vonatkozásokban pedig az 1848 előtti törvényeket tekintette irányadónak.55 Az egykori mezővárosok jogállásának tisztázása, a községi igazgatás Magyarországon belüli, egységes rendszerének kialakítása is váratott magára.

53 Sashegyi 91-96. p.

54 Erre vonatkozóan lásd: Horváth Zoltán: A községi önkormányzat és a parasztság. In: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában, 1848-1914. 1-2. kötet. Szerk.: Szabó István. Budapest, 1965. (Továbbiakban: Horváth) 2. köt. 588-591. p. és Simonffy Emil: Zalaegerszeg képviselő-testülete és tanácsa a polgári kor első évtizedeiben, 1848-1872. In: Tanulmányok a magyar helyi önkormányzat múltjából. Szerk.: Bónis György - Degré Alajos. Budapest, 1971. (Továbbiakban: Simonffy) 244-245. p.

55 Sashegyi 101., 107. p.; Kérészy Zoltán: Községi közigazgatásunk alaptörvényének (1871: XVIII. te.) előzményei. In: Emlékkönyv dr. Viski Illés József ny. r. egyetemi tanár tanári működésének 40. évfordulójára. Szerk.: Eckhart Ferenc - Degré Alajos. Budapest, 1942. (Továbbiakban: Kérészy) 288-290. p.; Bónis György - Degré Alajos - Varga Endre: A magyar bírósági szervezet és perjog története. Zalaegerszeg, 1996. 211-213. p.

168