Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Foki Ibolya: A városi önkormányzat működése Nagykanizsán, 1849–1900
takarékpénztár választmányában szintén helyet kapott, később annak igazgatói tisztségét is betöltötte.49 1848-ban a nagykanizsai nemzetőrség 2. századának parancsnoka lett.50 A város igazgatási szerkezetében ezekben az években túl nagy változások nem történtek. Jelentősebb átalakításra a véglegesnek szánt közigazgatási rendszer, a definitívum struktúrájának kiépítése után, az 1850-es évek második felében került sor. A felsőbb hatóságok egyre inkább egy modernizált, a kialakuló új polgári jogviszonyoknak megfelelő városigazgatást kívántak létrehozni. A cél a fölösleges állások, az ún. „henyehivatalok" felszámolásával egy olyan kis létszámú, de stabil tisztviselői gárda kialakítása volt, amely hivatali feladatainak ellátása mellett más jövedelemszerző foglalkozást nem űz. Mindezt az értelmiségi réteg fokozottabb bevonásával igyekeztek elérni. A fizetéseket pedig úgy próbálták megszabni, hogy azok az érintett tisztviselőknek kellő színvonalú létfenntartást biztosítsanak, ne legyenek rászorulva különböző mellékjövedelmekre és egyéb természetbeni juttatásokra, mivel ez csak növeli a megvesztegetés lehetőségét. Az erkölcsi feddhetetlenség még talán hangsúlyosabb szerepet kapott, mint korábban. A városok élére polgármesterek, a képviselő-testületet pótló választmányok helyére pedig községtanácsok kerültek, természetesen kinevezéssel. A többi tisztviselői állást pályázat útján töltötték be. Nagykanizsa polgármestere 1857. március 1-jén Wlassics Antal lett. Mint korábban láttuk, a polgármester úr elég tisztességes ellenzéki múlttal rendelkezett. De az is látható, hogy az ellenzéki múlt sem az ő, sem Szép Károly esetében nem képezte akadályát az 1850-es évekbeli hivatalvállalásnak. Összegezve megállapíthatjuk, hogy Nagykanizsán a városi hivatali személyzet betöltésekor a politikai megbízhatóság szempontja csak a korszak elején, közvetlenül a szabadságharc leverése után játszott szerepet. Az idő előrehaladtával ez a kritérium egyre inkább háttérbe szorult, s az 1850-es évek második felében gyakorlatilag már egyre kevésbé vették figyelembe. Ami számított: a szaktudás, a nyelvismeret, az erkölcsi feddhetetlenség, valamint bizonyos tekintély és befolyás a helyi közösségben. Azt, hogy a tisztségek új elosztása Nagykanizsán kizárólag politikai szempontok figyelembevételével valósult volna meg, egyáltalán nem lehet mondani. Bogyay Lajos kormánybiztosnak természetesen igazodnia kellett az „ideiglenes közigazgatási rendezet" azon elvárásához, hogy „a felkelésben kompromittált, vagy érzelmük miatt meg nem bízhatóknak tapasztalt egyének"51 lehetőleg min49 Tripammer Gyula: Adatok a Nagykanizsai Takarékpénztár Részvénytársaság ötvenéves fennállásának történetéből. Nagykanizsa, 1895. (A kötetnek nincs oldalszámozása.) 50 Hermann 462., 507. p. 51 Utasítás Magyarország ideiglenes közigazgatási rendezetének életbeléptetésére. In: Gyűjteménye a Magyarország számára kibocsátott legfelsőbb manifestumok és szózatoknak, valamint a cs. kir. hadsereg főparancsnokai által Magyarországban kiadott hirdetményeknek. Buda, 1849.190. p. 166
