Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Foki Ibolya: A városi önkormányzat működése Nagykanizsán, 1849–1900

írja: „Átalában mindenkor oda kell törekedniük, hogy a kétkedők vagy a rémuralom által elrémültek bátoríttassanak, a hűn maradiaknak minden oltalom és lehető segély nyújtassék, és az elpártoltak a törvényes kormány iránti engedelmességre visszavezettessenek."18 Mindebből látszik a kormány felismerése: a helyi közéletben tekintéllyel és befolyással rendelkező, de politikailag megbízható személyek közvetítésével kell megkísérelni az új kormányzati rendszer elfogadtatását.

A neoabszolutizmus korának egyik legfontosabb jellemzője volt, hogy választott önkormányzati szervek helyett mindenütt kinevezett tisztségviselők látták el a feladatokat. Ez alapvetően a fennálló ostromállapot viszonyaiból következett. A császári seregek által megszállt Magyarországon mindenféle választási gyűlés, szervezkedés és agitáció könnyen politikai színezetűvé válhatott volna, ami magában rejtette a konfrontáció veszélyét.

A fentebb említett, 1849. október 24-i „ideiglenes közigazgatási rendezet"-hez csatolt utasítás értelmében a több megyét felügyelő kerületi főispán hatáskörébe tartozott a mezővárosok elöljáróságának kinevezése is. A gyakorlati lebonyolítás, a javaslatok megtétele a megye élén álló kormánybiztos, Bogyay Lajos feladata volt.19

A feudális kori Zala megyében 32 település büszkélkedhetett mezővárosi ranggal.20 Tudjuk, hogy ezek közé egészen jelentéktelen, pár száz lelkes települések is tartoztak. Már az 1848-as törvények is a városi funkció fontos kritériumának tartották a rendezett tanács, vagyis az első folyamodású bíróság meglétét. A szabadságharc leverése után, az új közigazgatási rendszer bevezetésekor szintén az lett a fő szempont a városi jogállás megítélésénél, hogy rendelkezett-e korábban a település első folyamodású bírósággal. Nagykanizsa esetében ez egyáltalán nem merült fel kérdésként, hiszen tudjuk, hogy a városi tanács 1848-at megelőzően végig gyakorolta ítélkezési jogát, ahonnan a földesúri úriszékhez lehetett fellebbezni. Rajta kívül még Zalaegerszeg, Keszthely, Sümeg és Tapolca felelt meg a fenti feltételnek.

Az új vezetőség kiválasztása mindegyik városban a helyi befolyásos személyiségekkel való tanácskozást követően történt meg. Arról sajnos nincsenek adataink, hogy Nagykanizsán kik vettek részt ezen a megbeszélésen. Csak annyit tudunk, hogy az új elöljáróságot az ott javasoltak tekintetbevételével a város „józanabb s kormányhűbb polgárai" közül alakította meg a kormánybiztos.21 A legfontosabb pozíciókat illetően olyan személyeket kellett kiválasztania, akik jól

18 Uo. 194. p.

19 Uo. 200., 203. p.

20 Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. Pest, 1836.1. kötet 477. p.

21MNL ZML Cs. Kir. Megyehat. 1849/50. XX. A 599. sz.

159