Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Foki Ibolya: A városi önkormányzat működése Nagykanizsán, 1849–1900
ismerik a fennálló erőviszonyokat, rendelkeznek a szükséges tapasztalattal, higgadtan tudják kezelni a helyi elit belső konfliktusait, és lehetőség szerint kordában tudják tartani a forradalom ügye mellett végig kitartó kanizsaiak netán feltörő indulatait. így azok között kellett szétnéznie, akik már ezt megelőzően is aktív szerepet játszottak a helyi közéletében, s korábbi tevékenységük azt bizonyította, hogy a fentebbiekben felsorolt összes elvárásnak megfelelnek. Talán ezért gondolta 1850. január 25-én, amikor Kanizsa új elöljáróságát kinevezte, hogy továbbra is a várost addig kormányzó Albanich Flóriánt ülteti a bírói székbe.22 Nem tudhatjuk, hogy a kellő taktikai megfontolásokat mindig a megfelelő helyen és időben alkalmazó, a realitásokat helyesen felmérni tudó, kiváló diplomáciai érzékkel rendelkező városbíró jelzett tulajdonságai mekkora szerepet játszottak a döntés meghozatalában, az azonban biztos, hogy személye alkalmasnak tűnt az új kormányzati rendszer megbékélést, a kedélyek lecsillapítását, a békés, polgári élet medrébe történő visszatérést célzó törekvéseinek érvényesítésére. Bogyay nyilván tudta, hogy Albanich Flórián 1848 tavaszán, a forradalom kitörésekor egyik kezdeményezője és aláírója volt annak a város nevében az országgyűléshez intézett radikális hangú feliratnak, amely támogatta a pesti 12 pont követeléseit, s azt még újabbakkal ki is egészítette. Nyilván azt is tudta, hogy a helyi nemzetőrség szervezésében ugyancsak tevékenyen részt vett.23 Ettől azonban, úgy tűnik, a város politikai helyzetének stabilizálása és az itteni lakosság megnyerése érdekében eltekintett. A városbírón kívül még a következők alkották a város tisztikarát: egy főjegyző, egy aljegyző, hat tanácsos, egy gyámatya, egy kamarás, egy adószedő, egy kórházigazgató, egy kórházpénztárnok, egy kórházatya és egy szállásmester.24 A második legfontosabb posztot, a főjegyzői tisztséget 1841-től Tóth Lajos ügyvéd töltötte be.25 О azonban már idejekorán kijelentette, hogy ha bárki szóba is hozná személyét, 1850. január 2-től „semmi szín alatt" hivatalt el nem vállal.26 Helyébe egy másik ügyvéd, Horváth Mihály került. Róla annyit tudunk, hogy 1840 körül tanácsosként működött a városban.27 Az aljegyző személye változatlan maradt, ezt a tisztséget továbbra is Wlassics Eduárddal töltötték be. Horváth Mihály 1850 szeptemberében bekövetkezett távozása miatt azonban még az év vége előtt mindkét jegyzői poszton változás 22 Uo. 23 Hermann - Molnár 1. köt. 13-16. p.; Hermann 457-459., 462-463. p. 24 MNL ZML Cs. Kir. Megyehat. 1849/50. XX. A 599. sz. 25 Halász Imre: Nagykanizsa önkormányzata a 19. század első felében. In: Nagykanizsa. Városi monográfia. Második kötet. Szerk. Lendvai Anna - Rózsa Miklós. Nagykanizsa, 2006. (Továbbiakban: Halász) 408. p. 26 MNL ZML Cs. Kir. Megyehat. 1849/50. XX. A. 27 Halász 431. p. 160
