Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Foki Ibolya: A városi önkormányzat működése Nagykanizsán, 1849–1900
Az erre vonatkozó főbb irányelveket először a Magyarország számára 1849. október 24-én kibocsájtott „ideiglenes közigazgatási rendezet" foglalta össze. Az országot a katonai és polgári kormányzat egyesítésével öt katonai kerületre osztották. Egy-egy katonai kerület két-három polgári kerületet foglalt magába, a polgári kerületek pedig általában 3-4 korábbi magyar megye területét ölelték fel.14 Zala megye a soproni katonai kerületen belül kezdetben a pécsi, majd 1849 novemberétől a székesfehérvári polgári kerülethez tartozott. 1851 elejétől az újonnan létrehozott közigazgatási kerületek közül a soproniba kebelezték be.15 A katonai kerületek élén a kerületi parancsnok és egy-egy miniszteri biztos, a polgári kerületek élén a kerületi főispán címet használó kerületi főbiztos, a polgári kerületeket alkotó megyék élén pedig a „megyei főnök" címmel felruházott kormánybiztos állt.16 A megyékben ez utóbbinak kellett érvényt szerezni azoknak az irányelveknek, amelyeket a császári királyi kormányszervek a hazai közigazgatásban szerettek volna meghonosítani. Ennek lényegét a lehető legkevesebb hivatalnokkal a lehető leghatékonyabb munkavégzés jelentette. Alapkövetelmény volt az erkölcsi feddhetetlenség, a szaktudás, a német nyelvismeret, a kötelességtudat, a pontos, lelkiismeretes munkavégzés. A rendelet ugyanakkor azt is kimondta, hogy „a felkelésben kompromittált vagy érzelmük miatt meg nem bízhatóknak tapasztalt egyének nem csak a megyei, kerületi és városi felsőbb hivatalokból, hanem alsóbb szolgálatokból is, mint helységbírák, esküdtek, oskolatanítók ...minden tekintet nélkül azonnal elmozdítandók, s helyeik jó érzelmű, becsületes, a császári kormányhoz ragaszkodó oly személyek által, kik hivataloskodásukhoz megkívántató nyelvbeli jártasságukon kívül a lakosság bizodalmát is bírják, betöltendők."17 A felsorolt kívánalmakat nézve a politikai megbízhatóság és a szaktudás mellett talán az erkölcsi feddhetetlenségre helyezték a legnagyobb hangsúlyt. A bizalomépítésnek, mint a rendszer lélektani stabilizáló erejének rendkívül fontos szerepet szántak. Már az előbbi idézetben is található utalás arra, hogy a helyi közigazgatásban csak a lakosság bizalmát bíró egyének alkalmazhatók. Egy másik helyen az „ideiglenes közigazgatási rendezet" a leendő tisztviselők feladatait taglalva a következőket 14 Magyarország ideiglenes közigazgatási rendezete. In: Gyűjteménye a Magyarország számára kibocsátott legfelsőbb manifestumok és szózatoknak, valamint a cs. kir. hadsereg főparancsnokai által Magyarországban kiadott hirdetményeknek. Buda, 1849. (Továbbiakban: Ideigl. közig, rend.) 181- 185. p.; Utasítás Magyarország ideiglenes közigazgatási rendezetének életbeléptetésére. Uo. 185-205. p. 15 Halász Imre: Az önkényuralmi közigazgatás kiépülése Zala megyében, 1849-1854. Levéltári Közlemények. 57. (1986/1) sz. 99-100. p.; Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár. Budapest, 1965. (Továbbiakban: Sashegyi) 256-257., 279., 292-293., 309-310. p. 16 Ua., mint a 14. jegyzet. 17 Utasítás Magyarország ideiglenes közigazgatási rendezetének életbeléptetésére. In: Gyűjteménye a Magyarország számára kibocsátott legfelsőbb manifestumok és szózatoknak, valamint a cs. kir. hadsereg főparancsnokai által Magyarországban kiadott hirdetményeknek. Buda, 1849.190. p. 158
