Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Foki Ibolya: A városi önkormányzat működése Nagykanizsán, 1849–1900

A másik fő tényező, amely meghatározó szerepet játszott a város 1848/1849-es magatartásában az erős összetartás volt, amely az elöljáróság egészét és a két városrész lakosainak együttműködését mindvégig jellemezte. A szolidaritás kifelé és befelé egyaránt működött. A választási verekedés kivizsgálására kiküldött megyei vizsgálóbizottság munkája például főként azért maradt eredménytelen, mert a kanizsaiak nem árulták el, hogy kik voltak a halálesetekkel járó összetűzés főszereplői. Az egyetértés a császári királyi parancsnokok utasításainak szabotá- lására is kiterjedt. A parancsot nyíltan soha nem tagadták meg, de a végrehajtással sem nagyon siettek, és mindig találtak mentséget az elodázásra.8

1849 nyarán Zala megye véglegesen a császári csapatok kezére került.9 Kanizsát 1849. július 14-én foglalták el ismét,10 ezután a városban egymást érték a különböző átvonuló alakulatok.

Mindeközben a tisztikar továbbra is hivatalban maradt, s folyamatosan kihirdette a császári hatóságok által küldött rendeleteket.11 Novemberben az elöljáróságnak is igazolnia kellett a forradalom alatti magatartását. Az ekkor kiadott nyilatkozat pont az ellenkezője volt annak, mint amit a város a valóságban cselekedett. A tanács kijelentette, hogy a forradalom ideje alatt „az uralkodóház eránt tartozó kötelesség ösvényéről el nem távozott", a forradalmi kormány rendeletéit csak kényszer hatására hajtotta végre, a császári királyi katonaság utasításait viszont mindig pontosan és hűen teljesítette.12 Tudjuk, hogy ennek éppen a fordítottja történt. S tudjuk azt is, hogy az opportunizmus látszata mögött a város lakóinak korábban is tanúsított, egymás iránti szolidaritása állt. Minden bizonnyal a császári hatóságok vizsgálódásait, a polgárok esetleges meghurcoltatását és felelősségre vonását akarták elhárítani, a közösség egészét próbálták védeni a nyilatkozatban foglaltakkal.

Az új közigazgatási rendszer kiépítése a megyében ténylegesen csak 1849 késő őszén, Bogyay Lajos kormánybiztosi kinevezése13 után kezdődött meg. Az ennek kapcsán született intézkedések a Monarchia egésze érdekeinek rendelődtek alá, és Magyarországnak a birodalmi államszervezetbe való, szerves beillesztését szolgálták.

8 Hermáim 469-470., 505. p.

9 Novák Mihály: Zala vármegye az 1848-49. évi szabadságharcban. Zalaegerszeg, 1906.195., 210. p.

10 Hermann 501. p.

11 Hermann Róbert-Molnár András: Nagykanizsa és környéke 1848-1849-ben. Okmánytár. 1-2. kötet. Szerk. Hermann Róbert. Nagykanizsa, 2000. (Továbbiakban: Hermann-Molnár) 2. köt. 237.p.

12 Hermann-Molnár 2. köt. 237-238. p.

13 Ez 1849. november 14-én történt. Bogyay Lajos kinevezésére lásd: Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára. (Továbbiakban: MNL ZML) A Zalai Császári Királyi Megyehatóság iratai. (Továbbiakban: Cs. Kir. Megyehat.) Levelezési jegyzőkönyv 1849. november 14. -1850. január 26. 20., 23. sz.

157