Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Hudi József: A balatoni fürdőkultúra kialakulása a 18–19. században (1783–1914)
A fürdőélet az 1870-es években bontakozott ki, amikor 6 emeletes villát építettek a vendégek számára. Igazi fejlődése azonban csak 1891-ben indult, amikor megalakult a „Siófoki Balaton-fürdő" Részvénytársaság, amely nagyarányú beruházásokba kezdett: 60 hold kopár területet vásárolt meg, azt feltöltötte, vízvezetékkel látta el, csatornáztatta, parkosította, villanyvilágítással látta el és azon európai értelemben vett modern fürdőtelepet hozott létre. A kimért telkek helyén 5 szálloda (a kóserkonyhát tartó Balaton, továbbá a Fogas, Hullám, Központi és a Sió Szálloda), villák hosszú sora fogadta a vendégeket, akik hajóval vagy vonattal érkeztek a mediterrán hangulatú „világfürdőbe". Akik nem fértek el a telepen, azok a község polgárházaiban, a szőlőhegyi présházakban és nyaralókban is találhattak szállást. A szállodákban közel 200, a villákban és magánházaknál több mint 400, összesen több mint 600 szoba volt kiadó. A „déli vaspálya társaság" 1907. május 1-től érvényes balatoni menetrendje szerint a budapesti déli pályaudvartól 115 km-re lévő Siófokot személyvonattal 2 óra 39 perc, gyorsvonattal 2 óra 4 perc alatt lehetett elérni. A megérkező vendég a part közelében lévő szállodákban heti 30-70 koronáért bérelhetett szobát. Elő- és utószezonban 40%-kal olcsóbbak voltak az árak. Magánházakban egész évadra 400-800 koronáért bérelhettek 2-4 szobás lakást. A szállodákban az 1902-ben bevezetett pensio-rendszerű étkezést igénybe véve napi 9-10 koronát kellett fizetni étkezésért.33 Ha valaki otthon főzetett, saját igényei szerint táplálkozhatott. Az alapanyagokat a piacon és a kereskedésekben köny- nyen beszerezhette. A szállás, étkezés mellett a költségekhez kellett számítani a fürdőfejlesztés alapját jelentő gyógy- és zenedíjat is, amelyet egész fürdőévadra állapítottak meg. A felnőttek a telepen személyenként 18, a faluban csak 12 koronát fizettek; a cselédek és gyermekek után - akárcsak másutt - feleannyi összeget szedtek. A balatoni fürdés kétféle módon történt: a közös nagy fürdőházban, illetve a villatulajdonosok által épített „egész sereg" kisebb fürdőházban. A villák bérleti díjában a fürdőház használata is benne foglaltatott. A Balatonban messze benn álló 200 kabinos közös fürdőház használatáért külön kellett fizetni. A közös fürdőház egyik oldalán a nők, másikon a férfiak fürödhettek, ami általános szokás volt Balaton-szerte. Jó időben szinte harcot kellett vívni a kabinjegyek megvételéért. Egy-egy fürdésért és fürdőruháért személyenként 90 fillért, 20 fürdésre 33 A magyar Osztende szezonja. In: Békésmegyei Közlöny 1902. május 18. [6.] p. A fürdőigazgatóság a kávéházat és vendéglőt 1902. május 31-től kezdődő szezon elején vette házi kezelésbe és mérsékelt árak mellett bevezette a „penzion-rendszert". Az újság azt írta, hogy Siófokon „főleg az idegbetegek találnak leginkább gyógyulást." Éppen ezért szenzációnak számított, amikor 1916 júliusában a strandfürdő bejáratánál Kadlicsek Mária 19 éves budapesti úrilány revolverrel szíven lőtte magát és azonnal meghalt. „Tettének oka valószínűleg nagyfokú idegesség." - írta a balatoni sajtó. Öngyilkosság a siófoki strandon. In: Balatonvidék 1916. július 30. 3. p. 149
