Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Hudi József: A balatoni fürdőkultúra kialakulása a 18–19. században (1783–1914)
jogosító bérletért csak 4 koronát fizette; a gyermekek mindkét esetben féláron fürödhettek. A vendégeket ma már furcsán ható fürdési tanácsokkal is ellátták: „Kezdetben és gyöngébb szervezetiteknek, gyermekeknek ajánlatos, ha napjában csak egyszer vesznek fürdőt s legföljebb egy negyedóráig maradnak a vízben, viharos időben pedig, vagy ha nagyon is lehűlt a levegő, egyáltalán tartózkodnak a fürdéstől. Legegészségesebb a fürdés a reggeli órákban (8-10 közt), amikor a víz még át nem melegedett. Nők és gyermekek inkább a déli órákban fürödjenek s használjanak nap- és homokfürdőket is. Étkezés után mindenesetre pihenni kell egy-két órát. A hullámverés rendesen csak reggel és délelőtt érezhető, estefelé elül a szél s a víz tükörsima és szinte langyos. A túlságos hosszú és gyakori fürdést csak edzett és erősebb szervezetű ember bírja, a gyengébbek kimerülnek és főfájást kapnak."34 Siófok vonzerejét a fürdőpropaganda abban látta, hogy egyszerre volt kiváló fürdőhely és páratlan klimatikus gyógyhely, amely állandó napfénye, tiszta levegője, balatoni hűs szellője, bársonyfinomságú homokja révén a munkában megfáradtaknak, idegileg kimerülteknek éppúgy felüdülést biztosított, mint „gyenge nők és kevésvérű, beteges gyermekek számára".35 A gyógyhely hatását a korban divatos gyógymódok: masszázs, savó- és tejkúra, szénsavfürdő és Kneipp-kúra (hidroterápia) fokozták. A reklám szerint a sokféle gyógy hatás „sok beteg gyermek halvány arcát festette pirosra és sok gyenge nőnek adta vissza erejét, egészségét."36 A gyermekek egészségét, „modern és kiváló" testedzését szolgálta a fürdőigazgatóság által nagy költséggel létesített sporttelep, amelynek területén Fodor Károly budapesti műegyetemi vívómester vezetésével a vívást, gyermektornát, szabadtéri játékokat, lovaglást, kocsikázást és a céllövészetet gyakorolták. A fürdővendégek minden szolgáltatást, szórakozást megtaláltak, amit a nagyvárosban megszoktak. Kiváló közlekedési viszonyok, éttermek, kávéházak, posta, távirda, távbeszélő állomás, parti sétány, pezsgő társadalmi élet, zenepavilon, színházi előadások, kirándulási, sportolási lehetőségek (tenisz, evezés, vitorlázás, kerékpározás, lóversenypálya) biztosították, hogy „itt unatkozni nem lehet."37 Legnagyobb attrakciónak a budapesti Úrlovasok Szövetkezete által szervezett 2-3 napig tartó lóversenyek számítottak, amelyeket tízezrével vonzották a látogatókat.38 ^Szemlér 1909. 7. p. 35 Kardos-Simalya 1907.117. p. 36 Uo. 37 Kardos-Simalya 1907.121. p. 38 Az Úrlovasok Szövetkezete Jankovich Bésán Gyula kezdeményezésére 1890-ben Kaposváron alakult az úrlovas sport művelésére, a hazai versenyügy és lótenyésztés előmozdítására. Az egyesület 1892-ben Budapestre tette át székhelyét. Alagon, Siófokon, Pozsonyban, Tátra-Lomnicon egyaránt többnapos versenyeket tartottak. Vö. Ernest József: 100 év a magyar lovassport történetéből. 1.1872-1914. 150
