Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932 -1945 - Zalai gyűjtemény 78. (Zalaegerszeg, 2015)
Politikai küzdelmek Zala megyében 1932–1945 - 3. A zalaegerszegi választókerület
A különböző csendőrségi és rendőrségi jelentések szerint a nyilas mozgalom a választások után lecsendesedett, belenyugodtak abba, hogy mandátum nélkül maradtak. A pártszervezést azonban nem adták fel, s a mozgalom akkor lendült fel újra, amikor új nyilas pártok alakultak, elsősorban a Szálasi féle párt, amely új színt tudott hozni a szélsőjobboldali tábor életében. A hungarista mozgalom a megye olyan területein szervezkedett, ahol a Pálffy-féle párt addig nem: főként Nagykanizsa város területén. Ahogy a kötetben publikált rendőrségi jelentések mutatják, a városban egyre intenzívebb szervezés folyt, és 1939-re már reális esély mutatkozott arra, hogy a nyilasok elhozzák a város mandátumát is. Ugyanakkor a Pálffy-párt 1936-ban egyesült a Festetics-pártból kivált ifj. Balogh István debreceni csoportjával, ezzel parlamenti párttá vált (hiszen Balogh országgyűlési képviselő volt). Szervezkedése azonban továbbra is a vidékre koncentrálódott. Ugyancsak őrizte felségterületét Meizler Károly, aki 1938-ban alapított nyilaskeresztes pártot: Keresztény Nemzeti Szocialista Front néven. Ő lakóhely és választókerülete, Keszthely térségében tevékenykedett. A megye politikai erőviszonyait tehát az 1930-as években csupán a nemzetiszocialista mozgalmak tudták megváltoztatni, a többi politikai irányzat továbbra sem tudott beleszólni a folyamatokba. A szociáldemokrata párt csak Nagykanizsán működött, de ott is egyre csökkenő befolyással, különösen miután a nyilasok a munkásság egy részére is kiterjesztették a befolyásukat. Az 1930-ban újjáalakult Független Kisgazdapárt pedig - hasonlóan az 1920-as évekhez - a megyébe 1935- be váratlanul visszatért Drozdy Győző révén tudott megjelenni, aki bár 1935-ben kormánypártiként szerzett mandátumot, a Nemzeti Egység Pártjából annak jobbra tolódásakor, 1938-ban kilépett és visszatért régi szervezetébe. Drozdy a kormánypárthoz való csatlakozását azzal magyarázta, hogy az felvállalta a paraszti társadalom megsegítésének addig csak szavakban hangoztatott programját és annak gyakorlatban történő kivitelezését. A Gömbös-kormány tevékenységének valóban fontos elemeit képezte a földműves társadalom megsegítése, amely tartalmazta és a későbbiekben meg is valósította a földnélküliek telepítés útján történő földhöz juttatását, a kisbirtokok tehermentesítését a gazdaadósságok elengedése révén, a napszámosok bérhelyzetének javítását. Emellett politikai téren tartózkodott a korábbi szélsőjobboldali retorikától és fellépéstől, ahogy Drozdy is hangoztatta egyik parlamenti beszédében, ő annak a Gömbös Gyulának lett a híve, aki „revideálta álláspontját" a zsidókérdésben. A Gömbös-kormány valóban nem hozott olyan intézkedést, amellyel a meglévő jogokat csorbította volna, konzervatív reformjai azonban távolról sem oldották meg a paraszti társadalom gondjait. Ugyanakkor a hivatalos kormánypolitikával való esetenkénti eltéréséről több eset is tanúskodott, melyek közül az egyik nemzetközi diplomáciai botrányt is okozott. 1937. március 6-án interpellációt intézett a kormányhoz, amelyben azt 28
