Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932 -1945 - Zalai gyűjtemény 78. (Zalaegerszeg, 2015)

Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1932. január 5.–1945. február 22.

terminusokat mondanak, amikor a horvát hadsereg be fog vonulni a Muraközbe, természetes jaj lesz az itteni lakosságnak, ki magyar érzését meg meri mutatni, s nem tart az usztasákkal. Viszont az usztasákat mindenki ismeri, tudják, hogy azok Horvátországban mit műveltek, gyilkosságaiknak se szeri, se száma, s így a lakosságot rettegésben tartják.

A legutóbbi katonai behívások alkalmával Novoszelóból kaptak utasítást a behívott regruták a be nem vonulásra. Sajnos ezen parancsnak nagyon sokan tettek eleget, s a katonai behívói parancs elől Jugoszláviába nagyobb számban átlógtak (helyesebben Horvátországba). Ezek számát még közölni sem tudom, most iratom össze, majd jelenteni fogom.

Hallomásból értesültem arról is, hogy a már behívott katonaruhába öltöztetett, itteni két újonc, kit kiképzésre Muraközbe küldtek, katonaruhában szöktek át Novoszelónál Horvátországba. Tették ezt valószínűleg azért, mert a legújabb terminus szerint Márton napkor fognak ünnepélyesen bevonulni Muraközbe, egyben mustot szentelni. Tudok olyan regrutáról is, ki átszökött ugyan Varazsdra, de vissza is jött, mert a jelzett horvát bevonuló csapatokat nem látta sehol sem.

Jelentem Méltóságodnak, természetes határ hiányában a határ ellenőrzése szinte lehetetlen. A bujtogatások és lázítások ellen tenni jóformán semmit sem lehet. Ezideig Novoszelónál jóformán az jött át, aki akart, hisz közvetlenül az új határ mellett vannak a falu házai. Szerintem közbiztonsági, nemzetvédelmi és rendészeti szempontból feltétlenül szükséges, hogy a határ a Dráva legyen, s a Dráván innen levő két községet sürgősen meg kell szállni. Addig rend, nyugalom, személyi és vagyoni biztonság kifogástalan nem lehet, míg ez meg nem történik, horvát izgatásokat, a lakosság megfélemlítését elkerülni nem lehet.

A két horvát község határában levő lakosság már több ízben jött hozzám ilyen kéréssel, hogy szálljuk meg a két községet, hogy már egyszer az itteni lakosság nyugodtan hajthassa le a fejét, ne kelljen félnie a fenyegetésektől.

A második nagyon fontos probléma a muraközi papság helyzete. Méltóságod nagyon jól tudja, hogy a muraközi papság nagy része a Magyar Impérium ellen izgatott, s amint már legutóbb jelentettem is, még ma is legutóbbi papi gyűlésükön kimondották, hogy Muraköz Horvátországhoz tartozik és a háború után vissza lesz csatolva Horvátországhoz.

Természetesen ilyen értelemben dolgoznak is, ha nyíltan nem is mernek, de titokban igen. A lakosság józanabb része több ízben járt nálam s kérte, intézkedjem, a papokat azonnal váltsák le s jöjjenek helyettük más papok, kik a lakosság anyanyelvén tudnak ugyan beszélni, de magyar érzésűek. Velem történt meg, hogy az utcán kisgyermekek magyarul „dicsértessék a Jézus Krisztus"-sal köszöntöttek, megállítottam őket, megdicsértem őket, kikérdeztem tudtok-e mást is magyarul. A gyermekek örömmel elmondták azt a pár szót, amit tudtak, mellettem elkerékpározott egy horvát pap, meglehetős sötét volt, nem ismertem fel és rájuk

265