Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932 -1945 - Zalai gyűjtemény 78. (Zalaegerszeg, 2015)
Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1932. január 5.–1945. február 22.
lása és javaslatai szerint kellene történnie és pedig olyanformán, hogy az a gazdálkodás rovására ne mehessen, hogy a gazdasági egység lehetőleg továbbra is fennmaradhasson. Áll ez különösen azokra a birtokokra, amelyek több község határában feküsznek és esetleg így képeznek egységes gazdaságot. Az Alföld néptelenebb területein szaporítani kellene telepítésekkel a községek számát, ezzel szemben a Dunántúlon a sűrűn, egymásmelleit fekvő, majdnem egybeépített községeket már csak anyagi szempontból is egyesíteni kellene, mert ez olcsóbbá teszi a közigazgatást. T. Ház! A földmívelésügyi miniszternek ne csak joga legyen az elővásárláshoz, hanem ott, ahol nem áll elegendő birtok a rendelkezésére, egyenesen kötelessége is legyen az eladásra kerülő birtokokat felvásárolni és birtokpolitikai célokra felhasználni. (Helyeslés balfelől.) Akinek föld jutott, akár örökség, akár ajándék útján, az úgy bánjék azzal a földdel, hogy az a föld a nemzet testének egy része, azt szeresse, tisztességesen művelje és igyekezzék éjt-napot egybevetve azon a birtokon olyan munkát kifejteni, hogy minden tekintetben a többtermelésen dolgozzék és azt segítse elő. Attól, aki ennek nem felel meg, aki a birtokát elhanyagolja, azt nem szorgalommal, szakértelemmel és tudással műveli, még a juttatott földet is el kell venni, mert az nem érdemli meg, hogy az ország egy bizonyos részének tulajdonosa legyen. Nem osztozom teljesen a javaslatnak a részesföldmívelésre vonatkozó felfogásában, mert nem minden terményt lehet részesmívelés útján termelni. A gabona- nemüeket például, legalább is mifelénk, nem szokás részesmíveléssel termelni. Azok az egyének, akik részesmíveléssel foglalkoznak, a legszegényebb társadalmi osztályokból származnak, akiknek nincsen meg az anyagi erejük ahhoz, hogy nagyobb részesmívelésre is berendezkedhessenek. A részesmívelésnél is igen nagy ellenőrzésre van szükség a munkálatok elvégzésénél és a betakarításnál. A részesmívelés is csak akkor lesz megfelelő, ha az illető intenzíven, szorgalmasan és szakértelemmel foglalkozik vele. Amennyiben bizonyos esetekben mégis szükség volna ezekre a részesbirtokokra, akkor elsősorban azokban helyezném el a munka nélkül maradt mezőgazdasági cselédséget, mert így a mezőgazdasági cselédség talán olyan helyen is megtalálja a megélhetését, ahol a telepítési akcióban nem akar résztvenni. T. Ház! Szólnom kell még a házhelyek alakításáról is. Szerintem lehetővé kell tenni, - mint ahogyan a javaslatban is benne van - hogy minden községben a birtok nagyságára való tekintet nélkül igénybe lehessen venni a házhelyeket, mégpedig akár készpénzfizetés mellett, akár tartozás útján, mert minden magyar állampolgárnak kell hogy joga legyen ahhoz, hogy saját házában lakhassák és elmondhassa, hogy: Ez az én házam, ez az én váram. Nemzeti szempontból is nagy szükség van erre, mert, amint már említettem, a javaslat törvénnyé válása esetében nagyon sok gazdasági cseléd marad hajléktalan, már pedig ezeknek 229
