Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932 -1945 - Zalai gyűjtemény 78. (Zalaegerszeg, 2015)
Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1932. január 5.–1945. február 22.
elmenni! (Papp József: Nem azt kell elvinni, aki nem akar elmenni, hanem aki menni akar!) Elnök: Kérem Papp képviselő urat, méltóztassék a szónok urat nyugodtan meghallgatni. Elsőízben szólal fel a képviselő úr. Thassy Kristóf: Megfelelő birtokmegosztási módnak tartanám a parcellázást is. Ennek egyik legnagyobb előnye az, hogy mindjárt tulajdont ad, nem kell olyan sok lakást építeni, mint a telepítésnél, mert a parcellázandó birtokokat legnagyobb részben a környékbeli vagy szomszédos kisgazdák vehetnék meg. Hátránya az, hogy tőke kell hozzá. Amennyiben pedig nem tőkeerős kisgazdák vásárolják fel a parcellázandó birtokokat, hanem olyanok, akik ezért bankpénzre szorulnak, akkor sokszor egész életükön keresztül bánkódhatnak a miatt, hogy egy-két hold földet vettek. (Bodor Márton: Mi lesz a nincstelenekkel?) Az előttünk lévő javaslat a birtokreformot kishaszonbérletek alakításával kívánja megoldani. Ennek előnye talán az, hogy olcsóbb, hátránya azonban az, hogy a kishaszonbérletek csak nagyon sokára, talán egy emberöltőn keresztül válnak tulajdonná. A megoldás sokkal kevesebbe kerül, mint az előbb említett birtokreformnál, azonban az a nagy hátránya, hogy hosszadalmas és nagyon soká tart, amíg annak vége lesz. Nagyon kell vigyázni a kishaszonbérleteknél arra, hogy a kishaszonbérlők a bérletbe kapott ingatlanokat rendesen, tisztességesen, becsülettel meg is munkálják, mert óriási nemzeti kár származhatik abból, ha ezek a kishaszonbérletbe kapott földeket nem tudják, vagy nem akarják rendesen megmunkálni, hanem azt esztendőkön keresztül kihasználva, valamikor majd értéktelenebb formában adják vissza a volt tulajdonosnak. Óriási érték megy veszendőbe az elmaradt haszonban, tőkében és adóban. Az első földbirtokreformnak is az volt a legnagyobb baja, hogy a juttatott földeket (Tóth János: Drágán adták! Rossz helyen adták!) kihasználták, kiszipolyozták és bizonyos idő múlva visszaadták. Nem egészen tartozik ide, mégis megemlítem, hogy nagy segítségére volna a földbirtokreformnak a tagosításoknak minél gyorsabb és minél nagyobb mértékben leendő keresztülvitele, esetleg kényszertagosítás útján is. Abban a kerületben, amelyet én képviselek, annyira elaprózódtak már az egyes kisebb birtokok, hogy 8-10 holdas parasztgazdáknak 15-20 helyen van a birtokuk. Tessék csak elképzelni, mit jelent ez mesgyében, mit jelent ez (Egy hang a baloldalon: Időpocsé- kolást!) időpocsékolásban és munkaerőben, hiszen ez a kisgazda a legtöbb idejét úton tölti el, üres fuvarral, e mellett földjét nem tudja intenzíven, rendesen megmunkálni és óriási a rezsije. Ha a tagosítást olyan községekben, ahol már pántlikaszerűvé tagozódtak a birtokok, keresztül lehetne vinni, - mondom, akár kényszer útján is - 5-6, sőt 8 százalék földet is nyerhetnénk a felszabaduló mesgyékből. Nagyon sokat jelentene ez abból a szempontból is, hogy egész csomó pereskedést lehetne megakadályozni 225
