Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932 -1945 - Zalai gyűjtemény 78. (Zalaegerszeg, 2015)
Politikai küzdelmek Zala megyében 1932–1945 - 3. A zalaegerszegi választókerület
Ez egyértelműen kiolvasható volt Eitner Ákos fenti beszédeiből is, maga vallja be, hogy a saját „fajta védelmében" semmilyen ár nem drága. A nemzeti szocializmust olyan új „koreszmének" vélték, aminek ők az apostolai. Végezetül, mindehhez az értelmezéshez hozzá kell vennünk azt, hogy a mozgalom vezetői harmincas éveikben járó, iskolázott fiatal emberek voltak, akik lakóhelyük térségében családnevüknek és anyagi hátterüknek köszönhetően nagy ismertséggel bírtak. Korukból fakadóan is talán jobban hajlottak a szélsőségek, a radikalizmus irányába. Közismert nevük ugyanakkor növelte népszerűségüket és „eladhatóvá" tette eszméiket az egyszerű emberek szemében. 3. A zalaegerszegi választókerület Az 1935-ös választások történetét kezdjük a zalaegerszegi választókerület eseményeivel, mivel itt egyszerre jelent meg a három markáns politikai irányzat és vette fel a küzdelmet: Gömbös kormánypártjával szemben indult kereszténypárti és nyilas jelölt is. A három induló, aki vállalta a megmérettetést a következő volt: a fent bemutatott nyilaskeresztes ifj. Eitner Sándor, a kormánypárt színeiben vitéz dr. Árvátfalvi Nagy István, valamint az ellenzéki, szintén ismert Farkas Tibor független jelölt, kereszténypárti programmal. A kormánypárt színeiben induló Árvátfalvi neve a kerületben addig ismeretlen volt, Budapestről érkezett, ám személyét mind a helyi pártcsoport mind az országos vezetés támogatta. A 42 éves, erdélyi származású, református vallású, Budapesten élő ügyvéd 1931 óta volt a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének elnöke. Maga is hadirokkant volt, az első világháborúban harc közben egy lövedék átlőtte mindkét lábát, ezért az egyiket amputálni kellett, műlábbal és mankóval járt. Mindez nem gátolta közéleti tevékenységében, mely nagyon szerteágazó volt: tagja volt Budapest törvényhatósági bizottságának és a budapesti Ügyvédi Kamara tisztikarának, továbbá a Társadalmi Egyesületek Szövetségének alelnöki tisztét is ellátta. Pártjában is aktív szerepet játszott, ő volt a NÉP frontharcos szervezetének társelnöke és a párt szociálpolitikai frakciójának alelnöke. Tevékenysége jutalmául kormányfőtanácsosi címet kapott. „Az ő ideküldésével a hősöket akarta a Vezér megtisztelni, azokat, akik nem csak a szájukkal voltak hazafiak, hanem áldozni is tudtak." Magyarázta Árvátfalvi saját képviselőjelöltté való kiválasztásának okát. Programjában markánsan jelenítette meg a gömbösi reformprogramot, melynek szükségessége a választó21
