Csomor Erzsébet (szerk.): Zalaegerszegi végrendeletek 1701-1826 II. 1804-1826 - Zalai gyűjtemény 77/2. (Zalaegerszeg, 2015)
Zalaegerszegi végrendeletek 1804. január 4.–1826. június 7.
Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében, ámen! Én, alább is megírt, kis malomban lakozó Horváth Marinka, előbb Soláta János, mast Cséts András házostársa, testemben ugyan beteges, de elmémben ép és egészséges, meggondolván az emberi gyarlóságot, mindazt, hogy e csalárd világbúi minden embernek ki kelletik költözni, minek előttö tehát én is utolsó órámhoz közelgessek és jussak, mely bizonytalan, kívántam férjem és gyermekeim részekre utolsó rendelésemet megtennem, hogy halálom után békességben lehessenek és megnyughassanak. Elsőben is az én bűnös lölkömet ajánlom az Úristennek szent irgalmasságába, testemet a földnek az ő anyának, ahonnénd eredetét vette. Másodszor: Passiva adósságom vagyon, zala egerszegi Simán Szabó Mihálynál 100 ft., melyről adóslevelet néki nem adtam, hanem ellenben adtam néki 50 ftot ezüstben én is oly formán, hogy nagy szüksége lévén, tehát azon 50 ft. summát tőlem fölvette, hogy zálogba fogja adni és midőn vissza kívántam fizettetni, vagyis adatni, minden üdőben pörpatvar nélkül visszaállétja a jelentett 50 ft. ezüstöt 20as pénzben. Harmadszor: Készpénzem házamnál vagyon mintegy 200 ft. ezüstben, mely általában az két gyermekemé légyen. Negyedszer: Az városban lakóházom, Fenyősben 2 hold szántóföldem mind örököm, első férjem javain szereztem, maradjanak gyermekeimnek. Mégis Szív völgyön mintegy 1 Уг hold földet, Gébárton lakozó nemes Horváth Bódiné asszonytól örökben vásárlottam 66 [lapszélén betoldott szöveg: fórén tokon ezüstben], azonban az pénzt fölvette jelentett asszony az földről, öröklevelet nem akarja kiadni. Ötödször: Carta biancoim vannak, de mennyibűi állók, pugillarisban egybefoglalva vannak, summáját megmondani nem tudom. Ha halálom történik, írás fogja megmutatni. 6szor Ezen kis malmot férjem, főtisztelendő zala egerszegi plébános öspörös úrtól kiárendáltam 1500 ftokban, váltóban, az múlt 1816ik esztendőben, 24ik áprilisban. Azonban a sok árvíz azon esztendőben uralkodott, úgyhogy az malom felé sem lehetett jönni, tehát fönt tisztölt plébános tisztelendő öspörös uram javaslatából részben nálunk hagyá, azon móddal mái napig bírom, s bírja a férjem. Igaz, hogy midőn kiárendáltam az írt 1500 ftokban, mindjárt letettem tisztölt uraságomnak 750 ftokat, mely summa mái napig nálo vagyon, ezen summa pedig magam tulajdon szerzeményem. Meg találnék mindenesetre halni, légyen gyermekeimé. 7szer Mi illeti mastani férjemnek móringját: igaz, házasságunk öszvökerülésünk alkalmatosságával ígértem 200 ftokat, de mivel véle lakván, javaimban sok ká330. Horváth Marinka végrendelete 1817. június 8. 214
