Csomor Erzsébet (szerk.): Zalaegerszegi végrendeletek 1701-1826 II. 1804-1826 - Zalai gyűjtemény 77/2. (Zalaegerszeg, 2015)

Zalaegerszegi végrendeletek 1804. január 4.–1826. június 7.

contraháltunk, mely mái napig fizetetlen, tészen négyszáz foréntokat. Halálom történnék, férjem által javainkbúl kifizettessen, rendelem. Ezeken kívül mi üdőtűl véle lakom, szülőirűl maradott jussát hozzám hozta. Elsőben ötszáz foréntokat, idest f. 500, mely summát ezen lakóházom épétésére, szerzésére fordétottuk. Másodszor szüleirűl maradott szőleje részit is, hatszáz forénto- kért hozzám hozta, véle lakásával házi szükségünkre, és insurrectio alkalmatosságával katonaságában elköltöttük, s költöttö.

Harmadszor. Midőn férjemhez, nemes Pápa Istvánhoz kerültem, özvegyi sorsban voltam, és egy gyermekem boldogult Császár Ferenctűl maradott, aki masta- nában Szombathely városában oskolákat gyakorolja. Edesatyjárúl, emlétett Császár Ferenc javaibúl maradott ötszáz35 ftja. Ezen summábúl, nevezett első férjem adósságában fizetődött úgy vélném 100 ftok, többi gazdaságunkra elkelt.

Negyedszer. Tehát mindenesetre netalántán történnék, hogy gyermekeim meghalnának, s minden maradék nélkül, s jószágot mastani férjemtől, törvényes úttal el akarnák venni, s turbálnák békességes jószágnak bírásában és haszonvételeiben az atyámfiai, azon esetre tehát, mint följebb írt, szüleitűi hozzám hozott allaturáját atyámfiai tartoznak megtéréteni, akarom.

Ötödször. Minthogy két gyermekeim mastan életben vannak, javaim, azaz házam, szőlőm, Csácsi hegyben földek s rétek, telek, mindezen külső-belső fundusok eránt halálom történik, ezen rendelésem szerént, minthogy őstűi maradt fundusok, kétfelé osztódjanak úgy, hogy Bábi leányomnak részit édesattya bírhassa, másik részi pedig Császár Ferenctűl maradott gyermekemre szálljon. Értvén azt ide, méglen az gyermekeim törvényes üdéjükét el nem érik, tehát mindaddig mastani férjem külső, belső fundusokat használja s bírja, egyiktűi se légyen háborgatása. Hagyom s rendelem, hogy gyermekeim mind édes ne- velőatyjokat tisztöljék s böcsüljék. Férjem is mind eddig, ennek utána is gyermekeimet böcsületesen nevelje, és tisztességesen ruházza.

Hatodszor. Megtörténnék köztök az egyenes osztály, azon alkalmatossággal rendelek férjemnek is élte napjáig az fundusokbúl élelmére, minden vetőre egy hold szántóföldet, melynek osztály alkalmatosságával, magának tetszése s kívánsága szerént kiadassanak, halála után pedig visszaszálljon gyermekeimre, akarom.

Hetedszer. Ezen lakóházomat jóllehet egyenlő fáradsággal, erővel fölépétettük, fudus édesanyámtúl maradott, amely utóbb városi tanácstól megböcsültetett 200 ftokra oly formán, hogy fele summa illeti testvéröcsémet, tisztelendő Magyar Imre140 urat, mely 100 ft. summát, mind fundus árát még eddig föl nem vette. Azért méglen férjem él, böcsüs quartélya jövet, s menet neki föntma140 Testvére, Magyar Imre (1767-1838) Nemesvitán 1797-től 1832-ig volt plébános.

205