Csomor Erzsébet (szerk.): Zalaegerszegi végrendeletek 1701-1826 I. 1701-1803 - Zalai gyűjtemény 77/1. (Zalaegerszeg, 2015)
Végrendeletek Zalaegerszegen a 18–19. században - Zalaegerszegi végrendeletek 1701. augusztus 18.–1803. december 17.
Atyának + Fiúnak + és Szentlélek Istennek + nevében, ámen. Hála légyen a teljes Szentháromság mindenható egy Úristennek, aki kegyes irgalmassággal teljes szent malasztjábúl, mind lelkemet csendes lelkiesmérettel egybekapcsolt nyugodt elmével megvigasztalni, mind pedig testemet ez árnyékéletben ép, és egészséges karban mindekkoráig megtartani méltóztatott, múlandó életemnek napjait ennyi időkre terjedni megengedvén. De mivel senki magának hosszas esztendőket nem ígérhetne, sőt őfelségének örök szent decretumát hittel, szeretettel és reménységgel mindnyájuknak kelljen várnunk. Minek előtte én is e múlandó világbúi kiszólíttatnám, kívántam az alább megnevezett, s magokat aláírt requisitus, érdemes úri, és hiteles személyek előtt végső rendelésemet ezen testamentomi levelemben a törvényes mód, és szokás szerént megtenni, melyre nézve Minekutána szegény lelkemet a Jézus, Mária és Szent József szent neveknek se- gétségül hívása mellett, teremtő Istenemnek, akitűi azt vettem ajánlanám, testemet pedig amidőn az meghidegül, az anyaszentegyháznak szentségivel való részesülésem után, a szokás szerént, buzgó, ájtatos késéréssel a földnek kebelében, az honnan az formáltatott tétetni rendelném, lelkemért egyszersmind idvességes szentmiséket szolgáltatni kívánnám; ingó és ingatlan javaimra nézve, minden kénszerítés és emberi tekintet nélkül, önnön szabad akaratomból, más akárkinek rövidségén, és megsértésén kívül e következendő pontokban határoztam meg végső rendelésemet, úgymint. Először: Minthogy mindeneknek közönségesen tudtokra vagyon, hogy minden- némű, és akármely névvel nevezendő ingó, és ingatlan javaim tulajdon érté- kembűl, és önnön szerzeményemből származtatnak, s ugyanannak erejével is mindekkoráig megtartattak; arra való nézve, minden javaimban törvényes szabad dispositiom lévén, ennek erejével akarom, hagyom és rendelem, hogy minden névvel nevezendő ingó és ingatlan javaim, amelyekkel most, vagy még ezután is bírok, és bírni találok, úgymint házam, szőlőm, szántóföldjeim, kaszáló rétjeim, minden azokhoz tartozó épületekkel, eszközökkel, mobiliákkal és instructióval együtt, holtom után mostani férjemé, Rudolf Ferenccé legyenek és teljes jussal őreá szálljanak, nevezetesen pedig. Másodszor: Rudolf Ferencnek hagyom azon szala egerszegi mezővárosnak határában, Kis Pál nevezetű hegyen, most ugyan napkeletrűl Ólában lakozó Sáli György, napnyugatról pedig néhai Bagoly Pál maradékinak megyésségekben fekvő szőlőmet, melyet tulajdon saját pénzemen, még boldogult elébbeni férjemnek, Simonffy Istvánnak340 idejében szereztem, és aki utolsó betegségében, s haldokló korában is jó lelkiesmérete szerént megesmérte, hogy ámbár ezen ^Simonffy István 1797-ben végrendelkezett, lásd a 148a. számú dokumentumot. 181. Volf inger Borbála végrendelete 1800. február 10. 313
