Csomor Erzsébet (szerk.): Zalaegerszegi végrendeletek 1701-1826 I. 1701-1803 - Zalai gyűjtemény 77/1. (Zalaegerszeg, 2015)

Végrendeletek Zalaegerszegen a 18–19. században - Zalaegerszegi végrendeletek 1701. augusztus 18.–1803. december 17.

Negyedszer. Az szabad dispositiójára hagyott ezer forintokon fölül ami ma­rad, minthogy acquisitumom mind, mert principalis aquisitor én voltam, s az Te­kintetes Nemes Vármegyénél tett eddig való szolgálatbeli tűzetésem 3000 forin­tokra menvén, másként is az mesterségembűl sok éjjeli és nappali fárodságaim által házinépemet böcsületesen tartottam s szüntelen szerezgettem s épétgettem, mindezeket tehát ahova akarnám, oda fordítanám. Tekéntvén mindazáltal, mint följebb mondám hív szeretetét, két részekre osztassák föl, azon fél részt, ha férj­hez megy is, élete fogytáig bírhassa, de akkor nem az ő jövendőbéli urára ma­radjon, s testamentom által se hagyhassa annak, hanem egyenesen az ő közelrűl való atyafiáé légyen, másik fele pedig kétfelé vetetődjék. Egyik fele az én atyám­fiái között, fele pedig az házi szegények között, kik egerszegi lakosok, s koldulni szégyenlenek, főtisztelendő öspörös úr és Weegh László esküdt urak által fölosz­tasson; azok hogy érettem imádkozzanak, ezen urak által arra intessenek. Ötödször. Az városnak adós vagyok 100, azaz száz forintokkal, ezt hogy ne­vemnek viseléséig feleségem kézinél hagyja interessre, kérem az érdemes magist- ratust. Ha pedig hogy letétetni kívánná, tehát azon részbűi, melyet feleségem atyafiainak ajánlottam füzettessen ki, mert azon pénzen borokat szerzettem, ame­lyek feleségem keze alatt maradnak ugyan, de a conscriptiot ezek is [...]. Hatodszor. Griesz János nálom tanult inasnak, s feleségem atyafiának, maga hív szolgálatiért az fölszabadításon kívül, mellyel úgyis köteles vagyok, minden fehér és más dologtévő, úgy ünnepnapi ruházotimat semmit azokbúl, úgy tulaj­don barbéli eszközeimbűl is ki nem vévén, néki hagyom. Hetedszer. Svarcz Naninak szokott tűzetésén fölül feleségem tartozzék egy tehenet, vagy annak érdemes árát adni. Nyolcadszor. Holttetememnek eltakarétása pompásan ne légyen /:melyet, minthogy az testamentumot akkor mindjárt föltörni nem lehet, az eztet corami- sáló uraknak szóval is megmondok:/ hanem az szabó céh által csupán illendősen vitettessen végben, cifra öltözet és cifra koporsó, s gyertyaosztogatás nélkül, mi­sével temettettessem, egy öreg és két kis misék szolgálhassanak érettem. Kilencedszer. Ezen rendelésem azon esetre is szolgáljon, ha hütvösöm véletlen halállal múlna ki ez világbúi, s azon szabad dispositioja alá hagyott 1000 forin­tokról sem tehetne rendelést, tehát a többi úgyis az följebb írt mód szerént oszol­jon, ezen ezer forintokbúl pedig jövendőbéli férjének / :ha lészen:/ móringja adat- tasson ki, a többi fölül maradandó feleségem, s az én atyámfiai között egyenlő két részre osztasson föl. Tizedszer. Mindezen följebb elszámlált végső szándékomnak, s akaratomnak szentül leendő végben vitelére kérem és hagyom testamenti executoroknak ne­mes és nemzetes Weegh László esküdt urat, nemes Fabján Ferenc komámuramat, Peczeli Adám és József uraimék jelenléte és közbenjárásával, kiknek hogy illendő napibérek megadasson, ezennel meghagyom. 266

Next

/
Thumbnails
Contents