Csomor Erzsébet (szerk.): Zalaegerszegi végrendeletek 1701-1826 I. 1701-1803 - Zalai gyűjtemény 77/1. (Zalaegerszeg, 2015)

Végrendeletek Zalaegerszegen a 18–19. században - Zalaegerszegi végrendeletek 1701. augusztus 18.–1803. december 17.

Mégis Egerszegi hegyben 3 hordó borom, circiter 11 akó, [...] Varga korcsmá- rosnál is 6 akó, amely mast kell, tehát temetésem, adósságom kifüzetődjenek rendelem, ezentúl maradjon az árvák nevelésére.

Hetedszer. Tehenem és 1 süldőm maradjon az feleségemnek és árváinak nevelésére.

Nyolcadszor. Az előbbi feleségemtűl maradott 4 párna, 2 dunyha, 6 vánkos, ládában circiter 8 abroszok, kendők, asztalkeszkenők, selyemkeszkenő, vánkoshéjak, maradjanak előbbi gyermekeimnek.

Kilencedszer. Az mastani vetés általában maradjon feleségemnek. Azontúl földek, rétek maradjanak előbbi feleségemtűl maradott gyermekeimnek, többire, ami javaim vannak egyaránt kétféle gyermekeimre oszoljanak. Ha pedig egyik gyermekem meghalna, annak része az másikra szálljon, rendelem.

Hogy fönt írt rendelésemet ekképpen, és nem másként tettem recognoscalom, melynek erősségére és állandóságára nézve adtam ezen levelemet tulajdon kezem keresztvonyásával erősétve, alább írt coramisálandó személyek előtt. Signatum Zala Egerszeg, die 6. mensis Januarii, 1797.

Kemény Márton +

Én előttem Geszenhard Ignác város bírája előtt m. p.

Én előttem Toth Szabó György város esküdtje előtt m. p.

Én előttem Rigó János város esküdtje előtt m. p.

Én előttem Kondor József convocatus előtt +

Én előttem Horváth György város esküdtje előtt m. p.

Én előttem Farkas János város kisbíró előtt +

Én előttem Totth József város nótáriusa előtt m. p.

Kétlapos, eredeti.

Lelőhely: MNL ZML Zalaegerszeg város régi levéltára - Végrendeletek, szám nélkül (No. 674.).

140. Koller György végrendelete 1797. február 15.

Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében, ámen

Én, alább is megírt zala egerszegi Tekintetes Nemes Zala Vármegyei mezővárosban lakozó Koller György, adom tudtára mindeneknek az kiknek illik ezen levelemnek rendiben, hogy Isten látogatásábúl súlyos nyavalyában estem, amelybűi nem remélem gyógyulásomat. Előttem hordozván mindennapi példát, hogy kinek-kinek e csalárd világbúi ki kölletik múlni. Minek előttö pedig kimúlok e világbúi, kívántam végső rendelésemet alább írt módon megtennem.

253