Csomor Erzsébet (szerk.): Zalaegerszegi végrendeletek 1701-1826 I. 1701-1803 - Zalai gyűjtemény 77/1. (Zalaegerszeg, 2015)

Végrendeletek Zalaegerszegen a 18–19. században

amely „Boldogult férjemnek szeretett búcsújáró helye lévén életében...",M ahova szentmisére 25 forintot hagyott. A zalaegerszegi Kálvária kápolna építése 1756-ban kezdődött, 1786-ban már biztosan állt, amikor Búb Orsolya 30 forintot hagyott a „Szala Egerszegi Kálváriának építésére és gyolcs oltár térítőre."65 Simonffy Borbála egyedülálló módon halotti zászló elkészítéséről is rendelkezett. Olyan, a temetési szertartásoknál használatos tárgyról, „mint annak előtte is Egerszegen is volt."64 65 66 Hogy milyen lehetett a temetési zászló, melyet a halottat kísérő gyászoló menet elején vitték, azt a végrendeletből tudjuk meg:

1. Fekete és fehér vegyes matériábul hasonló kevert rojtokra

2. Egy emberi erőhöz alkalmaztatva nagyságú és nehézségű

3. Egyik felén, a képen a Halál test kaszával pingálva, a másik felén pedig Szűz Szent Borbála, haldoklóknak szent pátrónája szent képe felrajzolva légyen. Mely képnek lerajzolására ifjú Deák György urat, Tárnokit alázatosan megkérem és néki, ennek előtte általam kölcsönzött 25 forintot fáradtságára, hagyom és ajánlom.

4. A zászló nyelének fölin hasonló fehér és fekete sugarokra mint egy Sacramentom forma, az oldalán bádogból kelhe légyen formálva 67

A temetés a végrendelkező kívánsága szerint történt. A gyászszertartás pénzbe került, nem is kevésbe: koporsó, harangozás, virrasztás, sírásás, mise, gyertyák, mécsesek, szemfödél, olaj stb. kiadásai. Költségeit a testáló kintlévőségeiből fizették, vagy az ellicitált ingó- és ingatlan árából egyenlítették ki. 1806-ban például Szilvágyi Imre temetéséért a csizmadia céhnek 5 forintot fizettek, ezen kívül a harangozás 1 forint 45 krajcárba, a mise 30 krajcárba került.681800-ban Pe- czeli György özvegye, Halom Borbála koporsójának elkészítése 1 forintba került, a halottvirrasztóknak 1 icce pálinkáért 30 krajcárt, a szűr-szabó céhnek 3 forintot fizettek.69

A végrendelkezők javaiból nemcsak közvetlen családtagjaik részesültek, hanem távolabbi rokonok, fogadott-nevelt gyermekek, szolgák is, akik hosszabb időn át együtt éltek a családdal, segítettek, ápoltak, gondoztak. A testálok hosszú betegségük idején, a gondoskodó szolgák, szolgálók számára is tettek hagyományokat; általában használati eszközöket, egy-egy ruhadarabot, készpénzt. Bagó Katalin hálából 25 forintot hagyott háza árendájából Böske nevű nevelt lányára, aki betegsége ideje alatt törődött vele.70 Kiss Sándor lakberendezési tárgyait - 2 sifonér, 2 ágy, 2 asztal, 2 szék, 1 ágybéli ruha, 1 falióra - hagyta háziasszonyára.71

64 Simonffy Borbála végrendelete 1827.

65 Búb Orsolya végrendelete 1789.

66 Simonffy Borbála végrendelete 1827.

67 Simonffy Borbála végrendelete 1827.

68 Szilvágyi Imre özvegye és árvája osztálylevele 1806.

69Peczeli György örököseinek osztálylevele 1801.

70 Bagó Katalin végrendelete 1834.

71 Kiss Sándor végrendelete 1871.

19