Csomor Erzsébet (szerk.): Zalaegerszegi végrendeletek 1701-1826 I. 1701-1803 - Zalai gyűjtemény 77/1. (Zalaegerszeg, 2015)

Végrendeletek Zalaegerszegen a 18–19. században - Zalaegerszegi végrendeletek 1701. augusztus 18.–1803. december 17.

Elsőben is az én teremtő Istenemnek ajánlom az én bűnös lölkömet, testemet a földnek, ahonnét eredetét vette.

Másodszor. [Áthúzott szövegrész: Két] Egy helyen lévő rétemet, melyet készpénzen szereztem, hagyom feleségemnek és gyermekemnek úgy, hogy József öcsém, mint testvérem az árvákon ne kereskedhessen.

Harmadszor. Továbbá József testvérem bessenyei szőlő eránt, vagy más ingó javak eránt, ha minémő praetensiót formálna maradékimon, mindenesetre tehát ezen levelem erejével praetensióját cassálom úgy még keresete eránt is, mivel mindezekrűl mint atyai, anyai jussa eránt, mely őtet illette, vagy illethetné kifüzettem, és megelégétettem, és így semmivel sem tartozom néki. Negyedszer. Nálam lévő Zöld Ferenc árva gyermeknek tartozom szülői után jutott részivel, mely tészen készpénzül 55 forintokat, amint levelem mutatja. Simán Szabó János maradékinál tartom ezen summát, ha halálom történik, megfüzenti maradékom tartozik.

Vörös Ruzsinka, előbb Simán János, most Misik László házastársa nékem tartozik 3 ftal.

Fönt írt beteges Kutosi László előttenk ezen rendelését így tette, recognoscaljuk. Signatum Szala Egerszeg, die 17a Aprilii, 1786.

Pintér Ferenc város öreg bírája +

Kovács István város esküdtje m. p.

Nagy Ferenc város esküdtje m. p.

Nemes Töttösi János város esküdtje m. p.

Magyar Pál város esküdtje m. p.

Molnár József város kisbírája +

Eder János városi lakos +

Egylapos, eredeti.

Lelőhely: MNL ZML Zalaegerszeg város régi levéltára - Végrendeletek No. 144.

92. Vizlendvai Éva végrendelete 1786. augusztus 1.

Atyának + és Fiúnak + és Szentlélek Istennek + nevében, ámen.

Én, alul is megírt Vizlendvai Éva néhai Vidovits János237 özvegye, noha testemben beteges és nyavalyás, de elmémben ép és egészséges lévén, minthogy pedig öreg napjaimra jutván nyavalyák miatt is elnyomattatván nem remélem gyógyulásomat, azért minek előttö kimúlok e csalárd világbúi, teszek ily rendölést.

237 Férje, Vidovits János 1783-ban végrendelkezett, lásd a 71. számú dokumentumot.

170