Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 22. Rózsa Gyula hadnagy (17. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús század parancsnoka) visszaemlékezése, 1942. március 1. - december 20. (részletek)
dom minden tagjában? Eltűnődtem a ránk váró jövőn, amikor ezt a harckocsi-temetőt körbejártam. Visszatértem a szerelvényhez. Körülbelül 15 órakor indultunk. Most már közölték velem, hogy Kurszk lesz a végállomás. Ezt a cirka 100 kilométeres, kétórás utat a kirakás előkészítésére kell fordítani. Ennek megfelelően adtam ki a szükséges parancsokat. Az Orel - Kurszk közötti kettősvágányú vasútvonal érdekessége az volt, hogy csak a nyugati sínpár volt átállítva az Európában általános normál nyomtávra (1435 mm). A keleti sínpár a Szovjetunióban szokásos széles nyomtávú maradt, és Őreitől Kurszkig szinte teljesen zárt tehervagon-sorral volt megtömve, mintegy elzárva a belátást a szabad vasútvonalra, amely mögött a földi megfigyelés elől szinte rejtve gördülhettek a szerelvények Kurszk felé és vissza. Itt a vasútvonal már meglehetősen közel, a nehéztüzérség lőtávolán belül volt a frontvonalhoz, és azzal párhuzamosan futott. A sok ezer tehervagon, ha nem is nyújtott védelmet, a földi megfigyelést mindenesetre megnehezítette, mert vonatunk mintha függöny mögött futott volna déli irányba. Készülődtünk a megérkezés utáni kirakásra. Egyéni málhám összecsomagolása után szakaszparancsnokaimnak még egy eligazítást tartottam, majd vártuk hadba vonulásunk következő fejezetének kezdetét. Késő délután futott be vonatunk Kurszk főpályaudvarára. A vonat még mozgásban volt, de egy vezérkari tiszt máris hangos szóval kérte magához a szállítmányparancsnokot. Leléptem a még mozgásban lévő szerelvényről, és odasiettem a vezérkari tiszthez. Jelentkezésem után bejegyezte egy könyvbe az alakulatot, a szállítmány számát, a létszámot, illetve a lovak és lövegek számát. Nyomban közölte azt is, hogy a kirakásra mindössze 15 perc áll rendelkezésre. Ezt az időt feltétlenül tartani kell, nemcsak a torlódás elkerülése érdekében, [hanem] azért is, mert számítani kell szovjet légitámadásra. A szovjet felderítés ugyanis megállapította, hogy Kurszk körzetének vasútállomásain állandó kirakás van, ezért igyekeznek a kirakásokat és a seregtestek gyülekezését állandó légitámadással zavarni. A vezérkari tiszt egy térképcsomagot és egy helyzettájékoztatót adott át, valamint egy külön térképlapot, amely ezredem elhelyezési körletét tüntette fel. Megjegyezte a vezérkari tiszt, hogy az ezredparancsnok harcálláspontjára még az éjszaka folyamán meg kell érkeznem. Visszatértem a vasúti fülkébe és tanulmányozni kezdtem az írásos anyagot a térképekkel együtt. A helyzettájékoztató mintha csak egy otthoni nagygyakorlat céljára készült volna, szövege annyira ismerős volt. [...] A helyzettájékoztató elolvasása után kikerestem a kapott térképek közül a Kurszk és környéke térképlapot, s megkerestem a 17. gyalogezred ezredparancsnoki harcálláspontját, Mihajlovot, és berajzoltam a Kurszkból odavezető utat. A térképlapon feltűnt, hogy annak bal felső sarkában németül ez áll: „Nordnagel 90