Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 22. Rózsa Gyula hadnagy (17. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús század parancsnoka) visszaemlékezése, 1942. március 1. - december 20. (részletek)
nicht benützen!"187 Kíváncsiságból előkerestem tájolómat, és próbáltam megállapítani az északi irányt. A tájoló mutatója összevissza ugrált, valóban használhatatlan volt. Tehát hatalmas érckészletet rejt magában a Kurszk környéki dombvidék mélye. Egyelőre más tennivaló nem volt, mint várni arra, hogy kihúzzák szerelvényemet a kirakóállomásra. Végigsétáltam a szerelvény mellett, és nagy meglepetésemre ismerősökkel akadtam össze, Jaross Gyuszi hadnaggyal és Harsai Dodi188 hadnaggyal. Ők is a kirakásra vártak. Néhány szóval kicseréltük eddigi tapasztalatainkat, majd mindhárman felmásztunk a sínek szélén álló, faszerkezetű víztoronyra, amelynek első „emeletéről” nagyszerű kilátás nyílt a hegyre épült Kurszk városára. Itt is nagy harcok lehettek, mert igen sok volt a kiégett, vagy romba dőlt épület. Az is látható volt, hogy szinte naponta bombázzák az oroszok a várost, mert itt is, ott is romeltakarítással foglalkozó csoportokat lehetett látni. Nem sok időt töltöttünk együtt, mert egymás után indultak a szerelvényeket Riskovo- ra. (Sem Jaross, sem Harsai hadnaggyal nem találkoztam soha többé. Harsai Dodi még az első támadásnál elesett, Jaross Gyuszi [pedig] két évvel később, már a Kárpátokban halt hősi halált.) Lassan ürültek a sínpárok, már csak az én szerelvényem volt hátra. Szovjet vadászgépek húztak el Riskovo felett. A német légvédelem megnyitotta a tüzet a szovjet gépekre. Hatalmas tömegű lőszert zúdítottak a németek a levegőbe. Bár egyetlen szovjet gépet se lőttek le, de elűzték az ellenséges gépeket. Ekkor indult meg szerelvényünk a kirakóállomásra. Mindössze néhány perc, és máris a kirakórámpa mellett álltunk, amely olyan hosszú volt, hogy a 110 tengelyes szerelvény egyszerre tudott kirakni. Az „I" kocsik oldalajtajait pillanatok alatt leakasztotta a legénység, a „G" kocsikból a lovakat ugyancsak - szinte másodperceken belül - kivezették, és máris fogták be az országos járművek, illetve a lövegmozdo- nyok elé. Jóval a megszabott 15 percen belül végeztünk. A kirakóállomás vezetője mégis siettetett bennünket, és miközben megmutatta az óvóhelyeket, azt tanácsolta, hogy mielőbb hagyjuk el a pályaudvar környékét, mert alig fordul elő olyan kirakás, amelyet meg ne zavarnának a szovjet vadászgépek vagy bombázók. Ellenőrzés céljából azért még egyszer végigsiettem az üres szerelvény mellett, mialatt a század már sorakozott, éllel a Kurszk városba vezető úton. A vonat elején a volt saját másodosztályú vagonom ajtaját éppen akkor zárta be egy német altiszt, és az ajtó üvegére egy „Eintritt verboten!”189 [feliratot ragasztott]. [...] Elindult a menetoszlop Kurszk felé. Katonáim orosz földön meneteltek. A lovak patkói orosz város kockakövekkel kirakott utcáin csattogtak. A két Botond, az 50 mm-es lövegek vontatói az élen haladtak gyalogmenet sebességgel. Mind187„Az iránytű használhatatlan!" 188 Harsai Ödön hadnagy. 189 „Belépni tilos!" 91
