Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 22. Rózsa Gyula hadnagy (17. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús század parancsnoka) visszaemlékezése, 1942. március 1. - december 20. (részletek)

átvezető vasútvonal mellett a Todt Szervezet182 jobbról-balról, körülbelül 30-30 méteres „folyosót" vágott. Minden fát, bokrot kiirtottak, és a távíróoszlopokra villanyvezetéket és fényszórókat szereltek, ezenkívül 50-100 méterenként őröket állítottak. így próbálták megakadályozni a vasútrobbantásokat. Sok német kato­na pusztult el a vonalbiztosítók közül, hiszen a megvilágított őr kitűnő célpont a bozót sűrűjében lesben álló partizánok számára. Utazásunk ötödik reggelén Őreibe érkeztünk. A pályaudvar-parancsnokság egyik beosztottja közölte velem, hogy itt bizonytalan ideig várakozni kell. Olyan nagy a torlódás ezen a csomóponton, hogy továbbindulásra egyelőre nem adnak engedélyt. Kérdésemre, hogy van-e annyi idő, hogy megtekintsem a várost, igen­nel válaszolt, de hozzátette, hogy 14 órára mindenki a szerelvényen legyen. Még annyit közölt, hogy a teherpályaudvar egyik mellékvágányára tolják szerelvé­nyünket, ajánlatos addig a kocsiban maradni. Valóban német és magyar katonai szerelvénnyel volt tele valamennyi vágány. A sínpárok között négycsövű gép­ágyúk183 voltak tüzelőállásban és állandó tűzkészültségben, a pályaudvar kör­nyéki dombokon pedig légvédelmi ágyúk őrizték e fontos pályaudvart. Valóban, néhány perc múlva éreztük, hogy szerelvényünk lassan hátrafelé tolat a sínpárok szövevényében, a megszámlálhatatlan katonai szerelvény között. Már a városon kívül jártunk, a teherpályaudvar kiismerhetetlennek látszó sínren­getegében. Egy holtvágány legvégéig tolták vonatunkat, üres vagonokkal zsúfolt sínpárok közé. Első alkalom volt, hogy századomat összegyűjtve kihirdessek né­hány fontos tudnivalót. Tájékoztattam a legénységet, hogy néhány órát itt töl­tünk, helyét azonban senki nem hagyhatja el. Töltse az idejét mindenki valami hasznos elfoglaltsággal, tisztálkodjék, mosson, vagy írjon haza. A tábori lapokat a napos majd összeszedi, és cenzúrázás után leadom a pályaudvar-parancsnok­ságnak. Egy honvédem ki akarta játszani éberségemet, és a családjának írt tábori lapon a magyarországi helységnév alá mákszemnyi betűkkel beírta: „Orelba". Vagyis értésére adta hozzátartozóinak, hogy Őreiből küldi írását. Mivel észrevet­tem a szigorú parancs megszegését, gyakorolnom kellett fegyelmi fenyítő hatal­mamat. Ezt a vétséget úgy akartam „megtorolni", hogy a vétkes ne szenvedjen, de tanuljon az esetből, a századnak pedig elrettentő például szolgáljon. Méhes sza­kaszvezetőmnek184 adtam át a vétkest, miután az egész század előtt ismertettem az esetet és a kiszabott büntetést, a másfél órai kikötést, amelyet a lótápot szállító 182 A Todt Szervezet zömében politikailag megbízhatatlan munkaszolgálatosokból álló német műsza­ki alakulatok szervezete volt, amelyet Fritz Todt (1891-1942) fegyverkezési és hadiellátási miniszter­ről neveztek el. 183 a német Flak-Vierling („négyes ikrek"), 38 M 2 cm-es négycsövű légvédelmi gépágyú. Fegyvercsö­vei mindegyikéhez 20 töltény es tár tartozott. Össztűzgyorsasága harc közben 800 lövés/ perc volt. Földi és légi célpontok ellen egyaránt használták. 184 Méhes József hivatásos szakaszvezető, később őrmester, a 17. gyalogezred ezredközvetlen páncél­törő ágyús századának szolgálatvezetője. Személyéről nem rendelkezünk pontosabb adatokkal. 88

Next

/
Thumbnails
Contents