Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)

a kora délelőtti órákban elértük az Olim völgyét. Ekkorra már ott több ezer magyar katona - nagyrészük fegyvertelenül - gyűlt össze. Hamarosan megtaláltam az ezredem megmaradt részét, körülbelül 700 főt. Jelentkeztem az ezredparancsnoknál, aki, mivel nem volt egységem, maga mellett tartott.

Folytattuk a menetet a délnyugati irányba vezető úton Sztarij Oszkol felé. Nagyon hideg volt, a lábunk alatt csikorgott a hó. Ugyanekkor vakítóan sütött a nap, és a levegő tele volt milliárdnyi csillogó ködszemekkel. Volt pár mozgókonyhánk is, de élelmünk nem volt. A konyhák havat olvasztottak, s így legalább meleg hólevet ihattunk. Volt pár szánunk is, sőt a 17/III. zászlóaljunk még pár géppuskáját is hozta magával. Sajnos csak nagyon kevés lőszerrel.

Az úton csak egy alkalommal kerültünk össze németekkel. Ezt ők fel akarták használni fogat szerzésére. Az ezredparancsoknak volt egy egylovas szánja, amin ült, mert kulcscsonttörése és idős kora miatt nem tudott gyalogolni. Az ő szánját szemelte ki egy német, és el akarta vinni. Csak erélyes fellépésünkre tett le a szándékáról. Később az általam látott szánok erőszakkal való elvevésétől függetlenül hallottam a 17/1. zászlóaljunk vonatparancsnokának felháborító esetéről. Egy német altiszt kiszemelt magának egy fogatot, amelyen éppen sebesült tisztek voltak. A vonatparancsnoknak hiába volt erre való hivatkozása, a német altiszt embereivel kezdte a lovakat kifogni. Erre Gelencsér továbbszolgáló zászlós159 - mivel a németek többségben voltak, s ő pár emberével nem tud ellenállni - hogy a németeké se legyenek a lovak, lelőtte a lovakat. Erre a német altiszt őt lőtte le. Késő este, besötétedés után a Sztarij Oszkol előtti faluba értünk. Itt előtte ütközet lehetett, mert csak üszkös romokat találtunk. Megálltunk pihenőt tartani, s az ezredsegédtiszt, Ambrózy százados engedélyt adott, hogy az emberek a romok között próbáljanak helyet találni maguknak. Erre az emberek - ahogy később tapasztaltuk - szétszóródtak az elég nagy községben. Sajnos ez az intézkedés azt eredményezte - ahogy később megláttuk -, hogy nagyon sok emberünk elkallódott. Jobb lett volna az útmentén együtt tartani az embereket.

Szakáts ezredessel egy leégett ház még álló téglafala sarkába húzódtunk be, és gyújtottam tüzet. Egy előzőleg szerzett német csajkában havat olvasztottam, s abba belefőztem héjastul egy nagy nehezen szétvágott citromot, amit a szabadságról visszatért Buzsáky Lacitól (ezredközvetlen kocsizó géppuskás parancsnok) kaptam. Ezt a főzetet fogyasztottuk el. Aludni a nagy hideg miatt a tűz mellett sem tudtunk.

Még sötét volt, mikor Szakáts ezredes utasított, hogy keressen meg Kaltróy alezredest, és adjam át a parancsát: ő embereivel a Sztarij Oszkol előtt lévő erdő északi szélén vezető úton menjen tovább, mert az erdőn átvezető utat több alakulat használja, ezért ő csak egy kisebb résszel megy erre.

159 Gelencsér János továbbszolgáló zászlós.

74