Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)
ges tevékenységekből megfigyeltek regisztrálására [is sor került], éspedig: mikor lőtt az ellenség, tüzérség, vagy aknavető lőtt, mely területre lőttek, körülbelül honnan lőttek, voltak-e szökevények, vagy foglyok, ezek vallomásai. A nyilvántartásban rögzítetteket reggeli, napközi és napi jelentésekben kellett a hadosztály-parancsnokságoknak megadni. Készült „Harcérték jelentés" a zászlóaljaktól beérkezett jelentések alapján, a Harcászati Szabályzatban meghatározott nyomtatványon. Ez tartalmazta az élelmezési létszámot,121 az ütközetlétszámot (fegyverzet, lőszer)122 és a járműhelyzetet. A lőszerjelentést, ami egyben igénylés is volt, a helyzetnek megfelelően mindennap felterjesztettük a hadosztály-parancsnokságnak. Maradt még napi munkának a napló megírása [...]. Ezektől függetlenül - mivel a munkákat elosztottam a beosztottak között (ezred másodsegédtiszt, felderítő tiszt, gazdasági előadó) - volt szabadidőnk bőven. Ezt eleinte főleg arra használtuk, hogy a zsákmányolt kézi lőfegyvereket tanulmányoztuk és kipróbáltuk. Lövészeteket tartottunk a község mögött lévő horhosokban. Ezeknél a főszerepet az árkászszázad parancsnoka, Hradetzky Zoltán százados vitte, aki 1932-ben a Los Angeles-i olimpián tagja volt a magyar céllövő csapatnak. [...] A kórház főépülete mögött álló hatalmas platánfán megérkezésünkkor egy magasfigyelő állást találtunk, körülbelül 14 méter magasan. Két, építkezésnél használt létrán, egy közbeiktatott pihenő után lehetett feljutni a figyelőbe, mely körülbelül másfél négyzetméter területű volt, korláttal körbevéve. Arra hamar rájöttünk, hogy nem a katonák építették. A lakosság kikérdezése után derült ki, hogy a figyelőt a kolhoz építette és használta. Erről be lehetett látni nagy távolságra a környéket. Innen figyelték, hogy folyik a munka az egyes területeken. Felmásztam rá, és panoráma-felvételt csináltam onnan.123 Ezekben a napokban igen nyugodalmasak voltak a nappalok. Csak a sötétség beállta után jelent meg egy mutáló berregésű, lassú járatú repülőgép. Ledobott egy-két bombát, s azután továbbállt. A mutáló, zörgő hangja miatt a legénység „varrógépnek" nevezte el.124 Egy nem túl sötét éjszaka úgy tűnt, mintha kétszár- nyú, tömzsi gép [lenne], orrmotorral. Valami régi típus, melyet nappal már nem 121 Az élelmezési létszám a tényleges élelmezésben levő - akár saját, akár más csapatbeli - személyeket és lovakat foglalja magába. Katonai-zseblexikon 1939. 293. p. 122 Az ütközetlétszám a támadólagos harcra hivatott gyalogsági és tüzérségi fegyverek, továbbá páncélosjárművek és repülőgépek száma. Katonai-zseblexikon 1939. 293. p. 123 Ez a felvételsorozat Rózsa Gyula visszaemlékezésének mellékletét képezi. (Rózsa István tulajdonában, Budapesten.) 124 Az 1927-ben tervezett Po-2-es egy csillagmotoros, kétfedelű, vászonborítású, merevfutóműves szovjet repülőgépet jellegzetes berregő hangja miatt a magyar katonák „traktornak", „kávédarálónak", vagy „varrógépnek" nevezték. Gyakori női személyzete miatt „Mari néninek", a németek pedig „ügyeletes altisztnek" is hívták. Legjellegzetesebb feladata az éjszakai zavaró bombázás volt. Nem az általuk ledobott bombák pusztítása, hanem állandó, idegőrlő jelenlétük tette hatékonnyá bevetésüket. Lexikon 1997. 371. p. 54
