Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)
Azt már kint a hadműveleti területen tudtam [meg], hogy az ezred hadműveleti naplója és minden iratunk a visszavonulás [alatt] elveszett. [...] Valószínűnek tartom, hogy [az ezredparancsnok harcjelentése] annak idején nem lett továbbterjesztve, csak adatait használták fel a hadosztály harcjelentésének megírásánál. Mindenesetre harcjelentésünk nem volt éppen hízelgő a hadosztályparancsnok tevékenységére vonatkozóan. A harcjelentés elkészülte után visszamentem Gremjacsjéba. Már több napja a Don partján álltunk, amikor a 17/III. zászlóaljtól Domonkos továbbszolgáló zászlós118 három foglyot hozott be kihallgatásra. A harcok során csapataiktól elszakadt katonák voltak, akik nappalonként meghúzták magukat, és éjjeli menetekkel igyekeztek kelet felé csatlakozni egységükhöz. Ennek során belebotlottak az egyik, Don partján felállított figyelőőrsbe, és harcban át akarták vágni magukat, de fogságba estek. Bár ezek egyenruhában harcoló katonák voltak, de mivel hátulról támadták meg a figyelőőrsöt, még a parancsnok, Domonkos zászlós is partizánoknak tartotta őket, akiket kihallgatás után ki [kell végezni]. A zászlósnak parancsot adtam, hogy embereivel azonnal induljon vissza szakaszához. Előzőleg kioktattam, hogy még túlbuzgóságból [sem] kell a szakaszparancsnoknak foglyokat kísérni. A kihallgatást magam vezettem. Semmi érdemleges dolgot nem tudtunk meg tőlük. A kihallgatás után két csapatcsendőrrel a hadosztály-parancsnokság I. b. osztályára119 kísértettem őket, ahol átvételi elismervény - amihez ragaszkodtam - ellenében le is adták őket. A védőállásban kialakultak az állóháborúra jellemző szokások. A gyalogság tökéletesítette fedezékeit, tüzelőállásait. A tüzérek egyes lövésekkel lőtték be magukat, egyrészt a kijelölt zárótűz-körletekre, másrészt az ellenséges állásokra. Sajnos lőszerkiszabatuk annyira korlátozott volt, hogy egyes lövéseknél többet nem lőhettek. Ezért ilyenkor, hogy a becsapódást minél többen megfigyeljék, a lövés előtt mindig leadták a jelzést: „Lövünk egyet!" Ez aztán a későbbiekben a lőszerellátásunk aposztrofálására szállóigévé vált. A tartalékban lévő 17/1. zászlóaljunknál a gazdász tartalékos tisztek a legénység mezőgazdaságban dolgozó [tagjainak] az úgynevezett „ ezüstkalász" tanfolyamok120 anyagából tartottak előadásokat. Az ezredparancsnokság napi munkáját a nyilvántartások és a különböző jelentések időbeni elkészítése és leadása, továbbá a napló megírása képezte. A nyilvántartás megfigyelések, észlelések alapján készült. Kiterjedt az ellenséges és saját helyzetre, azokban beállt esetleges változásokra, az anyagi helyzetre. Az ellensé118 Domonkos Béla tartalékos zászlós. 119 A hadosztály-parancsnokság felderítő, hírszerző osztályára. 120 Az „Ezüstkalász tanfolyam" a családi gazdaságot fenntartó kisgazdák és törpebirtokosok részére a két világháború alatt és az 1940-es években tartott, alapfokú gazdasági szakképzettséget nyújtó, rövid tanfolyam volt. Nemcsak gazdasági témákkal foglalkozott, hanem általános műveltséget és tájékozottságot bővítő közismereti tárgyak és praktikus gyakorlati tudnivalók is szerepeltek tematikájában. 53
