Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)

volt bevetve. Tehát még egy fél napot sem volt harcban.117 Az, hogy egy ilyen javaslat mennyit árt egy csapattisztnek, az úgy látszik, nem számított nála. Fő, hogy vezérkari társa, pláne szintén hadiakadémiai tanár, kapjon kitüntetést - ez volt a lényeg. Még egy észrevételem van a kitüntetési javaslatokkal kapcsolatban. Be voltam rendelve eligazításra a hadosztály-parancsnokságra. Ezt az alkalmat felhasznál­tam arra is, hogy a kitüntetési javaslatokat személyesen adjam le. Mikor átadtam Balázs Vilmos századosnak, I. b. osztályvezetőnek, akivel mint nagykanizsai állo­mástiszttel beosztásomnál fogva igen jó viszonyban voltam, azt kérdezte tőlem: „Miért csak ennyit hoztál? Nézd, a tüzérek lényegesen több javaslatot terjesztettek fel!'' Ha arra gondolunk, hogy a tüzérezred létszáma 75 tiszt és körülbelül 1000 fő legénység volt a hajtókkal együtt, s ugyanekkor a gyalogezrednek csak az ütkö­zet állománya körülbelül 4000 fő volt, továbbá a tüzérezred vesztesége az egy százalékot sem érte el, ugyanekkor a gyalogezrednek hivatalosan is húsz száza­lék volt a véres vesztesége... Ezek után csak becsülhetjük a tüzérségen belüli ösz- szetartás, a tüzérszellem nagyszerűségét, ha talán éppen ezért az önkritika nem is állt a legmagasabb fokon. Nem akarom én a tüzéreket bántani, de tény, hogy a tyimi támadásnál azért voltak nekünk olyan nagy veszteségeink, mert tüzéreink nem bírtak megküzdeni a sárral, lemaradtak, és így nem tudtak támogatni ben­nünket. Ezek után ilyen sok kitüntetési javaslat?! Dittrich alezredes, aki a támadás alatt ezredparancsnok volt, Szávay vezérkari alezredesnek már az előnyomulás alatt, július 4-én átadta az ezredparancsnoksá- got, s a hadosztály-parancsnokságon tiszti személyi tartalékba került. Egyik nap távbeszélőn felhívta az ezredparancsnokot, hogy két napra engedjen be hozzá engem Ivanovkára, hogy a lefolyt támadásról szóló harcjelentés megírásánál se­gítségére legyek. Arról is szólt, hogy vigyem magammal a kiadott parancsok má­solatait és az ezred hadműveleti naplóját is. Az ezredparancsnok elengedett, és én az iratokkal, s az ezredírnokkal gépkocsin bementünk a Gremjacsjétől 9 kilo­méterre levő Ivanovkára, ahol a 9. könnyű hadosztály parancsnokság harcállás­pontja is települt. A két nap alatt összeállítottuk a harcjelentést, melyet a Harcászati Szabályzat ír elő minden befejezett harccselekmény után. Szigorúan ragaszkodtunk a tárgyi­lagossághoz, s így aztán belekerült a jelentésbe, hogy az ezredparancsnok javas­latot tett a Tyim előtti harckocsiárok megkerülésére, de a hadosztályparancsnok ragaszkodott az eredeti támadási terv szerinti, szemből való támadáshoz, ami az­tán hatalmas véres veszteséghez vezetett. 117 A 17/III. zászlóaljnak, ahogy a korabeli veszteségnyilvántartási dokumentumok is igazolják, a tyi­mi áttörés teljes négy napja alatt akadtak - olykor jelentős - személyi veszteségei, 1942. július 17-18- án pedig Gremjacsjénél négy honvédje halt hősi halált egy ellenséges vállalkozás során. Mindezek nem igazolják Péchy György meglátását. HIM KI Névszerinti veszteségkimutatás, adatbázis. 52

Next

/
Thumbnails
Contents