Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)

irányba vonuló német XXIX. hadtest.109 Végeredményben nem is jött rosszul ez a majdnem egész napra elhúzódó kényszerpihenő. A kitűzött menetcélunk nem volt távol, körülbelül csak 18 kilométerre, de nagy részében földúton vezetett. Igen nehéz körülmények között tudtunk előrejutni. Az emelkedők a homokos talajon a jól megrakott járművek miatt nagyon igénybe vették lovainkat.

[...] Közben megtudtuk, hogy a Major-csoport német alárendeltségben már július 7-én délután Gremjacsjénál elérte a Dont. Állítólag a Don keleti partján lévő német hídfőt kellett volna átvenniük. [...] Később kiderült, hogy a Don keleti partján nem volt német hídfő. Megkaptuk az intézkedést a doni védelemre, mely a védelmi szakaszok, reteszállások, hátsó védelmi állások meghatározására vonatkozott.

Július 9-én az ezred elérte Szemigyeszjatszkojét. A védelemre kapott intézkedés szerint az ezred két zászlóaljjal körülbelül 9 kilométer széles sávban véd. Tőlünk északra a német VII. hadtest, délre pedig a 47. gyalogezred csatlakozik a védőállásunkhoz. A 17/1. zászlóaljunkat a hadosztályparancsnok visszatartotta a balszárnyunk mögött hadosztálytartaléknak, a kísérő ütegünkkel.

A [hadosztály] parancs alapján az ezredparancsnok hívatta a zászlóaljparancsnokokat, és intézkedett a másnapi menetre. Meghatározta a védelem terve szerint a sávhatárokat, és ennek megfelelően a 17/III. zászlóaljat az északi sávba, a 17/11. zászlóaljat pedig délre, Gremjacsjéba irányította. A 17/1. zászlóalj parancsnokával közölte, hogy a zászlóalja hadosztálytartalék lesz, és a megjelölt helyre, Dmitrijevkába irányította.

A hadsereg-parancsnokság intézkedett a kitüntetési javaslatok elkészítésére, egyben közölték, hogy a Kis Ezüst Vitézségi Érmet a hadseregparancsnok akarja majd átadni. [...] A hadseregparancsnok előrement Gremjacsjéba, s onnan [a következőkről] intézkedett: Major-csoport teljes arcvonalán [felváltásra került]. Lovas részei hátrairányítva eredeti alakulataikhoz, kerékpáros részek maradnak. Major-csoport feloszlása után Major ezredes átveszi eredeti [beosztását], a 47. gyalogezred parancsnokságát. [Azt is közölte], hogy a németek a junakovkai hídfőt110 kiszélesíteni nem tudták az ellenség Truskin felől jövő tüze miatt.

Feljegyzés készült, hogy Junakovkánál a hídfő hídjánál egy T-34-es előrejött egy robbantó járőrrel. A robbantó járőrt a németek leküzdötték, a harckocsi előretört dél felé. Gremjacsjétől északra a Szarka-üteg111 egyik lövege 150 méterről rálőtt, eredmény semmi. 50 méterről újból rálőtt, a páncéltornya megrepedt, két

109 A német 6. hadsereg seregtestje volt.

110 Junakovka (másutt Junevka) település a Don jobb partján feküdt, vagyis a német hídfő és a szovjetek által birtokolt Truskina település a folyó túloldalán lehetett.

111 Szarka Lajos százados 2/1. lovas ágyús ütegéről van szó, amely 1942 májusában 4 darab 5/8. M 8 cm-es könnyű tábori ágyúval vonult el a keleti hadszíntérre. Június 30-án a Major-harccsoportba osztották be, s július 7-8-án ennek kötelékében jutott el Gremjacsjénél a Don vonalához.

47