Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)
darab 75 milliméteres német páncéltörő ágyút legázolva az erdőbe kitért. Innen visszafelé útjában az üteg újból rálőtt, a harckocsi szakadékba zuhant. Kettő halott, kettő sebesült, egy már korábban kiesett. Július 10-én kora reggel a zászlóaljak önállóan indultak védőkörleteikbe, és folyamatosan érték el a Dont. Az ezredparancsnokság Gremjacsjének vette az irányt. A község nyugati szélén lévő, öt épületből álló, nagyjából kiürített kórházban rendezte be harcálláspontját. Már napok óta nem láttunk orosz katonát. Az embereink fürödtek a Donban. A Don keleti partjára kiküldött felderítő járőrök 10-15 kilométerre előrementek egyenesen keleti irányba, de nemleges jelentést adtak le. Július 11-én a magyar hadsereg-parancsnokság jelentette Weichs vezérezredesnek,112 hogy a 6. és 9. könnyű hadosztály a leváltást befejezték. Saját német hídfő a Don keleti partján nem volt. Benyomása: a csapatok fáradtak, de a hangulat jó. Utánpótlás a keresztező német menetek miatt akadozik. Az ezredparancsnokságon nagy munka folyt. Terep-szemrevételezés, térképtanulmányozás alapján készült az ezred védelmi terve. Megkaptuk a hadosztály részletes védelmi intézkedését. Ezt már csak tovább kellett részletezni, s a terepre átültetni. A szemrevételezés azt mutatta, hogy egy körülbelül egy kilométer széles völgyben, melynek mindkét oldalát átszegdelt, de lankásan emelkedő [domb] határolta, szeszélyesen kanyarogva, bokros partok között foly [ik] a Don, nagyjából a völgy közepén. A mi oldalunkon ez a dombsor 5-600 méterre követte a Dont, míg a túlsó oldalon egy nagyobb árterület után, hosszan elnyúlóan, lankásan emelkedett a víztükör fölé, változó magassággal. A keleti part lankásabb volt. A mi oldalunkon a part erősebben volt bokros, mint a keleti part. A mi oldalunkon ez a lankás rész csak [Gremjacsje] községnél, az úgynevezett „M" kanyarnál volt meredekebb és került egészen közel a folyóhoz. Közvetlenül a parton terült el a Gremjacsjéval egybeépült Rudkino, majd nem sokkal délebbre, már a 47. gyalogezred sávjában, Kosztyenki. [Ezen utóbbi] falu közelében, nyugaton kis erdők nyújtottak némi fedezést a hátrább folyó mozgásnak. A folyót kísérő dombvonulatot nálunk elég gyakran a Donra merőleges irányú, jobbra-balra kanyargó, hatnyolc méter mély horhosok szakították meg. Ilyen horhosba települt a hadosztály mérőszázada.113 Az ezred légvonalban körülbelül 9 kilométeres sávot kapott, aminek tartására rendelkezésre állt a tyimi támadásnál alaposan megtizedelt 17/11. és a kisebb veszteségeket szenvedett 17/III. zászlóalj. Támogatásra beosztották a 9. tüzérezred 2., 3. és 7. ütegét. A körlet mögött ment állásba a távolharc csoport, a 101/1. és 101/2. ütegek is. 112 Weichs, M. F. von vezérezredes, a 2. hadsereg felettes német В Hadseregcsoportjának parancsnoka. 113 Pontosabban а III. hadtestközvetlen III. tüzérmérő század. 48
