Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)
haladva leértünk a sík területre. Az ezredparancsnokságnak ekkor még mindig a 47. gyalogezred zászlóaljai voltak alárendelve. Mikor a harckocsiárkon áthaladtunk, akkor a 7. könnyű hadosztály sávjában - tőlünk jobbra - még mindig nem láttunk semmi mozgást. Tőlünk balra a 17/1. zászlóaljjal az összeköttetés. Rövidesen megjelent felettünk a német kéttörzsű közelfelderítő gép. Kifektettük gyorsan a jelentés ledobó hely jelzését, amit a pilóta észrevett. Egy kört írt le, s ledobta jelentő hüvelyét. Jelentése szerint a sztarij oszkoli úton öt LKW-t (Leichtekraft- wagen)102 látott keleti irányba haladni. Ezek lehettek az általunk látott porfelhő okozói. Más nem volt a jelentésben. A sötétedésig haladtunk előre, amikor néhány házból álló településhez értünk. A csapatok az elért helyzetben megálltak. Az ezredparancsnokság a szélső házakban helyezkedett el. Közben megkaptuk a 17/III. zászlóalj jelentését, hogy késő délután 16 óra után a zászlóalj átment Tyimen, amely akkor már üres volt. Ott a 6. könnyű hadosztály kötelékébe tartozó 22. gyalogezred egyik zászlóaljával találkozott. Az ellenség a zászlóalj elől is visszavonult. Másnap elkezdődött az előnyomulás. A jelentés tudomásulvétele és naplózás után nyugovóra tértünk. Én egy falócára feküdtem. Úgy tűnt, alig aludtam el, amikor éjfél körül felráztak. Az ezredparancsnok utasított, hogy adjam ki az intézkedést az úton való besorolásra. A több éjszakai nem alvás után nehezen tértem magamhoz. S így időbe telt, mire ezt az intézkedést kiadtam. A késedelemből semmi baj nem származott, mert az utat keresztező - Prilepi nevű - nem túl nagy, három-négy méter széles patakon a felrobbantott hidat a műszakiaknak előbb használható állapotba kellett hozniuk. így a csapatok az út mentén folytatták a megzavart pihenésüket. Előrementem tájékozódni. Már erősen világosodott, amikor a hídhoz értem. Ekkor már július 3-a volt. Amikor a szükséghídhoz értem, akkor haladt át nagy óvatossággal Orbán százados103 15 centiméteres [közepes] tarack ütegének csőrészlege. Magamban kicsit elcsodálkoztam, hogy miképpen kerültek most annyira tüzéreink. Nem sok időm volt ezen meditálni, mert mozgásba jött az oszlop. Az ellenség részéről szerencsére nem volt semmi légitevékenység, pedig a sűrű oszlop hálás célpont lett volna számukra. Nem hiszem, hogy a híd környékén látott légvédelmi tüzelőállásban lévő géppuskák hathatós oltalmat tudtak volna nyújtani. Ekkor még nagyon erőltették a minél gyorsabb menetet, hogy ne maradjunk le a Sztarij Oszkolnál zsákba szorult ellenség végső megsemmisítéséről. Egy nagyobb, szétszórt településhez értünk. Itt pihentek le a csapatok. A hadosztály-parancsnokság egy szomszéd helységben volt. Ide kocsin, némi fedezettel már a sötétedés után mentem át eligazításra. Az eligazítás után találkoztam 102Pontosabban „Leichte Lastkraftwagen", azaz könnyű tehergépkocsi. 103 Orbán Nándor százados, a 9/7. üteg parancsnoka. 44
