Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)

Balázs Vilmos századossal, a hadosztály I. a. osztályvezetőjével.104 Vili elmondta, hogy a sztarij oszkoli nagy csatáról lemaradtunk. Azt beszélik, hogy a németek valami különleges lövedéket használtak, aminek oly hatása volt, hogy egyszeriben ölt. Láttak olyan szovjet katonát, akinek a kezében ott volt a csajka, semmi sebesülési nyom nem volt rajta, de el volt színeződve egész lilára az arca, halott volt. Állítólag a lövedék robbanásakor a környezetben minden oxigén kiszippantott, és ez okozta a halált.105 Később mástól is hallottam erről a lövedékről, de az áldozatait nem láttam. Röviddel utána az a hír járta, hogy Sztálin a svéd követség útján figyelmeztette a németeket, hogy ezt a lövedéket vegyi harceszköznek tekinti, s ha nem hagynak fel az alkalmazásával, megindítja ő is a vegyi háborút. Nem is tudok róla, hogy még egyszer alkalmazták volna a németek.

Ezen a napon kapott parancsot Szávay Sándor vezérkari alezredes, hadiakadémiai tanár, hogy vegye át a 17. gyalogezred parancsnokságát. Ugyanekkor Németh Ferenc vezérkari őrnagy, ugyancsak hadiakadémiai tanár a 17/III. zászlóalj parancsnoksága átvételére kapott parancsot. Dittrich Géza alezredest, a 17/III. zászlóalj parancsnokát, aki a támadás alatt mint 17. gyalogezred-parancsnok, később a 47. gyalogezred támadását vezette, a hadosztály tiszti tartalékába osztották be.

Július 4-én már menetoszlopban haladtunk előre. A lakosság, ahol ilyet találtunk, barátságosan viselkedett. Még ezen a napon hírt kaptunk, hogy a III. hadtest anyagi vezérkari tisztje, Földvári vezérkari százados106 gépkocsija aknára futott, és ő is meghalt a bennülőkkel együtt. így aztán állandóan ott lebegett a szemünk előtt, hogy amerre megyünk, ott a terep aknásítva [van-е]. Ezért aztán nagyon értékeltük, amikor egy mély völgyben fekvő falu mellett, a domboldalon vezető úton elibénk jött egy öreg muzsik, s nyitott, széttárt ujjú tenyerével maga előtt a földre mutogatva egyre azt hajtogatta, hogy „mine, mine",107 mutatta, hogy merre mehetünk tovább.

Beérkezett Szávay vezérkari alezredes és átvette az ezredparancsnokságot. Németh vezérkari őrnaggyal ekkor még nem találkoztam. [...] Tájékoztatást kaptunk, hogy előremegyünk keletre a Donig, Voronyezstől délre folyóvédelem. A kiterje104 Balázs Vilmos százados a 9. könnyű hadosztály parancsnoksága I. b. (felderítő, hírszerző) osztályának vezetője volt.

105 A német 40 és 41 M nehéz vetőkeretekből kilőtt 28 cm űrméretű rakétameghajtású lövedékek okozták ezt a jelenséget. Ezekből a vetőkeretekből egyszerre négy rakétát indíthattak. Egy német vetőosztály (Werfer-Abteilung) sorozatban kilőtt 480 lövedéke 30 másodpercen belül 24 tonna(!) robbanóanyagot juttatott célba. A robbanássorozat rendkívül erős lökéshullámot okozott, amelynek ereje a célterületen széttépte az élőlények tüdejét és a véredényeit anélkül, hogy jelentősebb nyomot hagyott volna rajtuk. (Számvéber Norbert hadtörténész szíves tájékoztatása alapján.)

106 Földvári József vezérkari alezredes nem a III. hadtest anyagi vezérkari tisztje, hanem a megszálló feladatokat ellátó 49/1. zászlóalj parancsnoka volt. 1942. június 28-án személygépkocsiját ért aknarobbanás következtében vesztette életét Velikije Bart településen. HL HM 22. v. oszt. 758.510/1943.

107 „Akna, akna!"

45