Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)
szilánkja a sisakját átütve, agyába jutva sebesítette halálra. Még élt, amikor behozták, de már nem lehetett segíteni rajta. [Egy korabeli] feljegyzés szerint [ezen a napon] a hadtestparancsnok személyesen adott parancsot, hogy a 9. könnyű hadosztály ne erőszakolja Tyim elfoglalását.100 [...] A nap kisütött, a levegő erősen párás volt. így posztóruhában alaposan melegünk volt, annak ellenére, hogy a parancsnokság erdőben, árnyas helyen [települt]. Jelentkezett a harcállásponton Farkas Endre alezredes,101 a 17/1. zászlóalj parancsnoka. Zászlóalja a 47. gyalogezredtől északra támadott, de az sem tudott előbbre jutni. Ők is tűzharcban álltak az ellenséggel. Míg a harcállásponton tartózkodott, kapta a jelentést, hogy megerősített erőben az ellenség támad a zászlóalj ellen. Ez különösebb intézkedést nem váltott ki, mert veszteségeink ellenére túlerőben voltunk. Valóban, a támadás tüzünkben rövidesen leállt, s az ellenség megkezdte a visszavonulást. A szovjet tüzérség erősen tüzelt. A kilövési dörej és a becsapódási robbanás közötti nagy idő azt mutatta, hogy nagyon távolról, a legnagyobb lőtávval lőnek. Az első világháborút megjárt tisztjeink mondták, hogy ez a legbiztosabb jele annak, hogy megkezdték a visszavonulást. Szóval a velünk szemben szívósan kitartó ellenség - amint később kiderült, csak erős utóvéd - végrehajtott egy - a mi szabályzataink szerint is ismert - korlátolt célú támadást úgy, ahogy azt a szabályzat előírja. Támadott és levált. Az ezredparancsnokság harcálláspontjáról nem volt látható. Alsóbb parancsnokok az első vonalban nem ismerték fel az ellenség szándékát, későn ébredtek, nem kezdődött meg azonnal az üldözés, az ellenségre való ragadás. Ezért sikerült ez a nappal olyan nehezen végrehajtható művelet, az ellenségről való leválás. [...] Az ellenség visszavonulásával, az ellenállás megszűnésével mozgásba jött az egész arcvonal. Az ezredparancsnokság is ment előre. Utunk ott vezetett, ahol előző nap a támadás elakadt. Mindenfelé elszórt puskák, felszerelési cikkek hevertek szerteszét. Az elesettjeink és sebesültjeink hagyták vissza. Egy kis facsoport mögött jól látszottak egy ott forgolódott hernyótalpas jármű nyomai. Itt volt a tüzelőállása annak az önjáró csinn-bummnak, amely olyan sok veszteséget okozott nekünk. Milyen kár volt, hogy a tüzérségünk lemaradt, s nem tudott támogatni bennünket sem az előkészítés során, sem pedig ilyen páncélozott lövegek kilövésével. Még a dombon voltunk, amikor a Tyimből Sztarij Oszkolba vezető fasoros úton, tőlünk két-három kilométerre elég erős porfelhőt figyeltünk meg. Tovább 100 A III. hadtest parancsnokának 1942. július 1-jén délelőtt 10 órakor közölt, Tyim elfoglalását mellőző, s a keleti irányú előretörést szorgalmazó szándékát illetően Jány Gusztáv vezérezredes, hadseregparancsnok 11 óra 25 perckor a tyimi út mentén való minél gyorsabb előrenyomulásról rendelkezett, majd július 2-án reggel 7 óra 12 perckor kiadott parancsa az alábbi volt: „9. hadosztály ne erőszakolja Tyim elfoglalását". HL 2. hadsereg iratai. 5. doboz. 98. számú naplómelléklet. 101 Farkas Ödön alezredes beceneve „Bandi" volt. 43
