Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)

sításra kiküldött őr lehetett, akit meglepett a hirtelen feléje közeledő csoport, s talán ijedtében sorozatát magasan felettünk lőtte el.

Mire eltávolodtunk, már futólépésben jött egy golyószórós raj a biztosításunkra. Nem sokkal ezután elég alacsonyan repülve megjelent egy német kéttörzsű közelfelderítő repülő.94 Erre a harckocsiárok egész hosszából nagyszámú puskával vezetett tüzet lőttek. Az ezredparancsnok e számos puskával leadott tüzet hallva és az előbb szerzett megfigyelés alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy a harckocsiárok környéke jól kiépített, rejtett fészkekből álló védőállás, melyre komolyabb felderítés nélkül támadni nem lehet. Ezért magával hívott, mikor felkereste Ujlaky ezredes, hadosztályparancsnokot. Az ezredparancsnok jelentette a hadtestparancsnok másnap reggelre szóló támadás parancsát, a szemrevételezés eredményét, és ismertette benyomását. Engedélyt kért, hogy a támadást halasszuk el, s helyette reggel erőszakos felderítéssel igyekezzünk minél többet megállapítani a harckocsiárok védelmi rendszeréről. A hadosztályparancsnok ezzel egyetértett, s engedélyt adott a támadás elhalasztására. A csapatok pihentek. Az ezredparancsnokságon még az este eligazítást kapott a 47/1. zászlóaljtól kijelölt hadapród őrmester szakaszparancsnok, akit a feladat végrehajtására jelölt ki zászlóaljparancsnoka. A felderítésre szánt erő egy-egy puskás és géppuskás szakasz, illetve egy aknavető raj volt. Feladata volt balszárnyával általában a harckocsiárok északi végével egy magasságban a rajokat minél szélesebb kiterjedésre széthúzva, géppuska és aknavető tűztámogatás mellett színlelt támadással minél több ellenséges fészek füzét kiváltani.

Később tájékoztatást kaptunk, hogy a távolfelderítés rádión jelentette, hogy 16 óra 40 perckor Gorsecsnojétől északra saját csapatok, Verhnyij Rogoszeven át német egységek menetelnek Sztarij Oszkol felé. Az orosz csapatok Tyim felől keleti irányban vonulnak vissza. [...] [Majd] a hadtestparancsnokság távbeszélőn közli, hogy július 1-jén szándéka a Tyimtől nyugatra lévő harckocsiárkon zömmel áttörve Tyimnek fordul[ni], s a Pogoshejétől nyugatra lévő 6. könnyű hadosztály két zászlóalj[ával egyidejű támadást indítani] Tyimre. [...]

Július 1-jén még alig virradt, mikor a kijelölt felderítő osztag az erdőben felvette az elrendelt széles kiterjedésű alakzatot, a géppuskák lesállásba mentek, s az aknavető raj is tüzelőállást foglalt. Az ezredparancsnokkal figyelőállást kerestünk mi is erdőszélen. A látási viszonyok javulásával, egy lendülettel tört ki az erdőből a felderítő osztag. Rövidesen egyre több irányból kapott tüzet. Élénk tűzharc alakult ki, melybe a golyószórókon kívül a géppuskák és az aknavetők is bekapcsolódtak. A szakaszparancsnok, mikor látta, hogy a további előretörés a nagy

94 Feltehetően a Fw-189 kétmotoros, alsószárnyú, fémépítésű Focke-Wulf közelfelderítő repülőgép lehetett, melynek sebessége 357 km/óra, hatótávolsága 1380 km volt, fegyverzetét pedig 4 darab 7,9 mm-es géppuska képezte. Pótlásokkal együtt 1943-tól 20 példánya szolgált a magyar királyi légierőben. Lexikon 1997.121., 501. p.

40