Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)
lyéig, és onnan, a gépkocsiban felállva távcsöveztek le Tyim és a harckocsiárok irányába. Nem túl hosszú vizsgálódás után visszajöttek és a csapatoknál megálltak. Dittrich alezredes jelentkezett a [hadtestparancsnoknál], ismertette az elért helyzetet, és kérte a további parancsot. Nagyon jól emlékszem a vezérőrnagy szavaira, ami nem szó szerint ez volt: „Alezredes úr, szedje össze parancsnokait, menjen előre szemrevételezni, s holnap reggel az eredeti terv szerint folytassa a támadást. Megfigyelésem szerint nincs ott komoly erő, [talán] pár csirkefogó, akik még a vörös lampa- szomra sem lőttek." Ezzel elbúcsúzott, és a gépkocsin elmentek. A parancs értelmében hírvivők útján összehívtuk a parancsnokokat. A megalakult szemrevételező csoport a két zászlóaljparancsnokból, a támogató tüzérosztály parancsnokából, Gaál őrnagyból92 és segédtisztjéből, Wáczek Fedor főhadnagyból, Hadi Jenő főhadnagyból, az ezred [közvetlen] távbeszélő szakasz parancsnokából, lovag Berg továbbszolgáló zászlósból,93 a 47. [ezredközvetlen] lovasszakasz parancsnokából, a német összekötő tisztből és belőlem állt össze. A csoportból csak Böszörményi alezredes és lovag Berg zászlós [rendelkezett] géppisztollyal, Wáczek főhadnagynak automata puskája, a többinek [pedig] pisztolya volt. Talán azért, mert korábban én jelentettem, hogy nem találtam ott semmit, és korábban a hadtestparancsnok is ott járt, könnyelműen megfeledkeztünk a megfelelő biztosításról. Ez aztán majdnem alaposan megbosszulta magát. Először ahhoz a kis facsoporthoz mentünk, ahol én a kiásott árkot találtam. Innen figyelve azt láttuk, hogy Tyimből 6-8 fős csoportok szivárognak előre a harckocsiárokhoz, s ott különböző helyeken eltűnnek. A terep itt is olyan volt, ahogy a terepet a kurszki védőállás átvételekor már leírtam. A domb hajlása miatt előre csak rövid távolságra lehetett látni, betekintés távolra csak oldalirányba, érintőlegesen volt lehetséges. Ezért aztán Dittrich alezredes azt mondta, hogy menjünk át a nagyerdő sarkára, hogy onnan dél felé is lássuk a harckocsiárkot. Ne menjünk [azonban] a peremvonalon, nehogy meglássanak, kerüljünk kissé hátra. így is tettünk. Mire beértünk a facsoport és az erdő közötti 100 méter széles, tisztás rész közepére, a nagyerdő sarkából sorozattüzet kaptunk. Szerencsére senki sem sebesült meg. Böszörményi alezredes beugrott a hosszabb facsoport szélére, s egy fa mögött térdelve tüzelőállást foglalt. Mintha gyakorlótéren lett volna, mondta a „módosított" szöveget: „Urak, tessék szökellni, tüzelek!" Pár sorozat után [így adta tudomásunkra], hogy az utolsó sorozatot lövi. Szerencsére erre már szökellve és kúszva kiértünk az ellenséges tűzkörletből. Valószínűleg bizto92 Gaál tüzér őrnagy sem a győrszabadhegyi 5/IL, sem a munkácsi 24/11. fogatolt közepes tarackos tüzérosztálynak nem volt a parancsnoka. Feltehető Veress Zoltán alezredesre, 1942. október 29-étől ezredesre, a 24/11. fogatolt közepes tarackos tüzérosztály parancsnokára gondolt a szerző, hiszen Wáczek Fedor főhadnagy ezen csapattest segédtisztje volt. 93 Berg György tartalékos zászlós, a 34/1. zászlóalj szakaszparancsnoka. 39
