Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)

Ha jól emlékszem, 17 órakor kezdődött a 17-esek és a maradék 47-esek ellen- támadása, de az állandó akna- és puskatűzben csak alig tudtak előbbre haladni, főleg a jobbszárnyuk maradt le, így újra ők is beásták magukat, és az elért hely­zetükben maradtak. Szende „Mimó" László786 1 7/1. zászlóalja csak másnap haj­nalban érte el a mieink vonalát, de közben egy aknától ő maga is megsebesült, erős légnyomást kapott és hátrakerült, csapatai pedig ugyancsak reteszállásban maradtak, mert sok sebesültjük is lett. Köztük volt Vígh Jancsi hadnagy is, ahogy valamelyik hírvivőtől másnap, augusztus 13-án megtudtam. Ő is kiesett tehát egyelőre a sorból, alig maradt ép tisztjük és a legénységük is megtizedelődött, de hírközlőm szerint Németh Laci, falumbeli honvéd még megvan. Ez az egyetlen jó hírem. Elhatároztam, hogy ha lehet, valahol meglátogatom ottani szomszédomat. (De erre egyelőre nem kerülhetett sor.) Ezen a napon sérült meg Dobos Gyula, a segítségünkre idevezényelt 17/11. zászlóalj egyik szakaszparancsnoka is, amint másnap megtudtam az egészség- ügyiektől. Augusztus 13-án ugyanúgy telt a nap, mint az előző, azzal a lényeges különb­séggel, hogy a 9. [könnyű] hadosztály-parancsnokság további segítséget is kül­dött a késő délutáni támadáshoz a 17/1. és II. zászlóaljak veszteségeinek pótlá­sára, mert ezeknek már erejükön felüli feladat volt az ellenségnek a Donig való visszavetése. A fő teher így is a 17/II. zászlóaljra nehezedett, de Kaltróy alezre­des irányításával, Nyíry Zoli hadnagy [géppuskás] századának és a 9. tábori tü­zérek,787 valamint a mi ezredközvetlen aknavetőink - részben az én tűzvezeté- sem melletti - tűztámogatásával végeredményben az egész parti füzes-bokros területet visszafoglalták, kivéve a kanyarokban már korábban is kiépített hídfő­ket. Ezekből mielőttünk is megmaradt a 4-es és 6-os hídfő, Alekszandrovkánál [azonban] ennél is több, de ezek elfoglalására már nem szólt a parancs. Erre néz­ve az volt a szándéka a hadosztály-parancsnokságnak, hogyha megjön hazulról a váltás, majd akkor kerülhet csak erre sor. Még a 13-áról 14-ére virradó éjjel a segédcsapatokat ki is vonta a két ikerez­red parancsnoksága a parti füzesekből, sásos-nádas ingoványból, azaz az árterü­let nagy részéből, és 14-én ezek „haza" is vonultak előbbi védővonalaikba, illetve tartalékba. Ezzel véget is ért az úgynevezett „hatnapos kosztyenkii csata" ádáz küzdelem­sorozata. Ám így a védővonalunk még inkább elvékonyult. Az első vonalban a gyalogosok már alig voltak egymástól látó- és hallótávolságra, úgy megritkul­tak a szakaszok. Viszont az ellenség még nagyobb veszteségeket szenvedett, s egyelőre hónapokig nem is próbálkozott a mi vonalunkon újabb támadásokkal. További feladatunk csak az volt, hogy ne hagyjuk nyugton a hídfőket, nehogy 786 Szende László százados, a 17/1. zászlóalj géppuskás századának parancsnoka. 787 9. könnyű tüzérezred. 378

Next

/
Thumbnails
Contents