Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)

idejutottunk, de a tegnap esti süldősült óta ennivalóhoz nem jutottunk, csak kulacsomban volt valami innivaló, de itt azt is utánpótoltuk. Solti százados tudott arról, hogy a 17/11. zászlóaljat az ezred már az éjjel elindította Kosztyenkibe a 47- esek segítségére, és még ma estefelé ellentámadás is lesz, állítólag Stuka segítséggel, de ő is felajánlott nekem egy nehézpuskás rajt meg egy géppuskás szakaszt, és megbízott azzal, hogy - mint az ottani terep jó ismerője - vezessem ezeket az alakulatokat, és ajánlotta, hogy odamenet közben a hátuk mögötti domb túlsó aljában tartalékban lévő huszárok és árkászok közül is kérjek önkénteseket, hogy állásainkat még ma estig vissza tudjuk szerezni. Ebédre is ottfogott bennünket, és közben a saját alakulataiból alakult részlegeket összeállíttatta, sőt távbeszélőn értesítette az árkászokat és a huszárokat, sőt egy kerékpáros osztagot is, hogy gyülekezzenek Rudkinotól délkeletre a voronyezsi út melletti homokbányánál, ahol én egy vegyes szakasszal 13 órára várom őket, és helyezzék magukat az én parancsnokságom alá Kosztyenki északi részének visszafoglalására. Hálásan megköszöntem Solti százados példamutató segítségét.

Mire odaértünk a megjelölt helyre, egy huszár-parolinos szakaszvezető már ott is volt néhány önkéntes huszárjával, persze ló nélkül, de karabéllyal és kézigránáttal jól felszerelve. Aztán 13 órára már egy-egy tisztes vezetésével jött oda nyolc-tíz árkász és egy rajnyi kerékpáros is. Mikor már mind együtt voltunk, egész takaros kis harci csoportom lett. Bemutattam nekik Streer tizedest is, azzal, hogy mint akik jól ismerjük a terep minden részét, ketten fogjuk vezetni az akciót, éspedig úgy, hogy a Solti-féle vegyes szakasz és a huszárok a Kosztyenki patak innenső partján utánam igazodnak a terep átfésülésében a hídig, a többiek Streer vezetésével a patak jobb partján lévő kolhoztól indulnak el, ahol valószínűleg a mi vonatrészlegünktől is kaphatnak még harcképes embereket. Felhívtam a figyelmet arra, hogy a falu megközelítéséig jól rejtőzzenek, csatárláncban közelítsenek, ha ellenállásba ütköznek, kúszva, lassan haladjanak. Időnk bőven lesz, viszont a jobb partba vésett pincéknél és a házaknál különös óvatossággal legyenek, mert megítélésem szerint a betört ellenség nagy része azokban tartózkodik, mert tűzharci zajt nem hallani onnan felől, tehát vagy már messze túljutottak rajtunk, vagy inkább megelégedtek azzal, hogy a tető nélküli házainkban, elhagyott bunkereinkben, futóárkainkban dekkolhatnak, hisz már harmadnapja harcban vannak.

A homokba egy pálcával fel is rajzoltam a felvonulási és támadási tervemet. Megjelöltem, hogy a nehézpuska és a géppuskák honnan tudják legjobban a mi előrejutásunkat támogatni azzal, hogy főleg a krétadomb oldalába vájt pincék bejáratát figyelve és szükség szerint tűz alatt tartva, megakadályozhatják, hogy onnan szökhessenek vagy ránk lövöldözhessenek. Streernek meghagytam, hogy egy-egy jól célzó ember egy-egy kézigránát behajításával győződjön meg, van-e még ott bent ruszki, s csak azután haladjanak tovább. Arra is felhívtam a figyel370