Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)

volt tőle a már emlegetett góré), én meg leszek a „krumpli-gazda", kissé elszundítottam íróasztalomra borulva, míg csak meg nem érkeztek a szakaszparancsnok- helyetteseim, akiknek részletesen elmagyaráztam, hogy mi lesz a teendőjük, ha megindul a ma esti vagy holnap reggeli ellentámadás nehézfegyveres előkészítése.

Már éppen el akartam őket bocsátani, amikor a figyelőablakom első párkányán robbant egy nagy suhanással érkezett, csinn-bumm lövedék. A nagy robbanás zaja és légnyomása rám borította az asztalt és bevágott a mögöttem lévő sarokba. Mire felocsúdtam az esésből, és fel akartam tápászkodni, észrevettem, hogy a mögöttem a sarokban ült legényem, Piszker segít eltolni rólunk az asztalt. Szememet ki tudtam nyitni, de csak por- és füstfelhőt láttam, meg nyögéseket hallottam, főleg jobbról, ahol a búbos kemence mellett a három szakaszparancs- nok-helyettes foglalt előbb helyet, részben a padkán, részben mellette szalmára dőlve. Első reagálásom az volt, hogy: „Gyerünk le a pincébe", hátha jön a következő csomag. De a légnyomástól való kábultságunkban egyikünk se tudott azonnal felállni. Csak amikor a por és füst elszállt, láttam, hogy a kis szoba fehérre meszelt falán ezernyi szilánk nyoma éktelenkedik, s az egyetlen kis figyelőablak alsó párkányának téglázata is beszakadt. Újabb lövés nem jött, de ez az egy is alaposan elbánt velünk. Rajtam, legényemen, figyelőtisztesemen kívül e helyiségben a három szakaszparancsnok-helyettes, dr. Külley Tivadar, Kuti759 és Horváth hadapród őrmesterek760 voltak jelen, [és] egy oldalsó kis benyílóban volt a telefonista. Aztán hamar kiderült, hogy mind a három hadapród szilánksérülést kapott, [míg] mi, a többiek „csak" légnyomást kaptunk, illetve éreztünk.

Odaszóltam a telefonistánknak, aki akkor Puha Tóni volt, hogy szóljon le Csa- nakinak, küldjenek mielőbb a postapincébe egészségügyieket, sérültjeink ellátására. Utána lekászálódtunk a pincegádor lépcsőjére, s ott kötözgettük be ideiglenesen a vérző sebeket. Kiderült, hogy a legnagyobb szilánkot Külley Tivi kapta a hasa jobb oldalába, Kuti a nyakába, Horváth pedig a vállába és a jobb felső karjába. A sebek nem voltak látszólag túl veszélyesek. Mind a hármukat a saját sebkötöző csomagjával be tudtuk Piszkerrel és Streerrel kötözni, úgy, hogy a vérzés mindnyájuknál elállt. Vártuk az egészségügyieket. Én magam csak a légnyomás hatását éreztem, és azt, hogy a zöld tábori ingem nyakát ki kell gombolnom „izzadtság" miatt. Ez érthető is volt számomra, hisz augusztus 9-ének kora délutánja volt, s nagy volt a hőség, s hozzá még ez, a soha nem tapasztalt lélektani hatás is, ami így megrázott volna bennünket. Ahogy a zöld ingemet kigomboltam, ujjai- mon izzadságot éreztem csupán, de Piszker - nagy szemeket meresztve - közölte velem:

759 Kuti László hadapród őrmester személyéről pontosabb adatokkal nem rendelkezünk. A korabeli veszteségnyilvántartási dokumentumokban sem fedezhető fel a neve.

760 Horváth Dezső hadapród őrmester.

358