Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)

Ha megszólítottuk őket, a válasz rendszerint vállrándítás és „nye ponyemaju"748 volt, sőt például a szomszédban lakó kisgyerekeknek hiába akartam bonbont vagy Stollwercket749 adni, semmiképp se fogadták el, hanem elszaladtak. Úgy láttam, ki voltak oktatva, hogy az ellenségtől semmit se szabad elfogadni, mert hátha robban. Később ez kissé megváltozott; de erről majd még szólnom kell, hogy minek volt ez köszönhető.

Az első két nap így, a beilleszkedéssel telt el. Harmadnap azonban a túlsó partról már küldtek néhány tüzérségi „csomagot", azokra a helyekre, amelyeken a felderítő Rátáik célpontokat jelöltek meg. Az a hír is lábra kapott, hogy a kosz- tyenkii libapásztorlánykák odahajtották a libáikat jeladásul a túlsó part távcsöves figyelőinek, ahol a mi oldalunkon nagyobb gyülekezőhely volt, és mikor a libák elvonultak, akkor nemsokára jött egy-egy csinn-bumm sorozat. Én ebben nem hittem, mert találat a közelünkben egyáltalán nem volt, inkább Alekszand- rovkát érték ezek a puhatolózó tüzérségi lövések, amire mi még aknavetővel nem is válaszoltunk, mert érdemleges célt a figyelőből se lehetett látni, vaktában meg nem volt érdemes a lőszert pazarolni. Minden eshetőségre számítva azonban, néhány pontot kiválasztottam az előterepen, a senki földjén, azt egy-egy ködgránáttal belőttem, hogy szükség esetén a távolságbecsléssel és a töltet megválasztásával ne legyen gondom. Az oldaleltéréseket pedig már teodolit és irányzék nélkül is tudtam változtatni. Ezt az előzetes felkészülést a szakaszparancsnokaimtól is megköveteltem. Egyébként erre egy hónapon keresztül a valóságban szükség se volt; az egész július viszonylagos nyugalomban telt el. Hogy azonban a nép ne unatkozzon, minden rajnak saját bunkert, legalább két váltóállást, figyelőhelyet és ezeket összekötő futóárokrendszert kellett kiépítenie és a téli védelemhez később szükséges anyagokat, pl. tüzelőanyagot, üveget, álcázó- és fedőanyagot, takarmányt, stb. kellett előkészíteni.

Július folyamán a szovjetek az említett tüzérségi zavarótüzeléseken kívül egyébként is állandóan bosszantottak bennünket. Kihasználva azt a lehetőségüket, hogy a Don előttünk lévő kanyarjai feléjük öblösödtek, s ez a számukra három oldalról is vízi védelmet biztosít, kisebb-nagyobb hídfőket alakítottak ki, s onnan hiába zavarták ki őket puskásaink, a következő éjjel újra és újra betelepítették azokat, s onnan időnkint géppuskatűzzel vagy mesterlövészeikkel megmegcélozták a mi futóárkainkból néhány esetben vigyázatlanul felbukkanó kíváncsiskodókat. Főleg az első vonalakban lévők részére étkezést szállítókat, akik nem eléggé hajoltak le, gyakran megcélozták, s el is találták [őket].

Én a kritikusabb helyeken a futóárkokat kimélyíttettem, sőt be is fedettem. De még így is akadt egy-két veszteségünk, sebesülésünk. A legtehetetlenebbek azonban [azzal szemben] voltunk, hogy - főleg július utolsó hetében, amikor a lakos748„Nem értem".

749 Stellwerk cukorkát.

349