Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)

tünk egy észak-déli irányú völgyben volt a senki földje, melyen egy szekérút és egy kis patak vezetett végig, emellett bokros szántóföldszegélyek követték a patak partját, illetve szegélyezték az utat. A senki földje után észak-déli irányú, alacsony dombvonulat húzódott; látni ott is csak egyetlen épületet lehetett, ebben volt a szovjetek egyik előretolt állása, melyben gyakori ki-bejárást lehetett észlelni az egyik fa tetején lévő figyelőmből. Ezen kívül csak [távcsővel] volt kivehető, hogy az említett épülettel körülbelül egy magasságban, de attól délre egy földbunker is van, melyet futóárok köt össze az épülettel, de nappal ebben mozgást se lehet észlelni. Németh főhadnagy éjjeli járőrei azonban lemerészkedtek az út melletti árokig és megfigyelték, hogy ott éjjel legalább egy szakaszra való ellenség tartózkodik. Térképem alapján azonban tudtam, hogy a senki földjén túli dombsor túlsó keleti oldalán (tehát velünk szemben, de láthatatlanul) egymástól csak pár km-nyi távolságra négy falu is húzódik meg észak-déli sorrendben: Bar- kovna, Jeszkovo, Dimitrijevka és kissé keletebbre Kodizi [...]. A parancsból azt is megtudtuk, hogy első fő célunk: a délkelet felé eső Tyim alatt, a Don felé vezető Gnyilinszkije Dvori, Gnyiloje vagy Szemica irányában kell majd előretörnünk. De mindez még távol volt, mert a támadási parancs egy szovjet támadás, majd az esős napok miatt végül is csak június végén történhetett meg. Addig a fent leírt környezetben több mint egy hónap is eltelt. Ám közben derűs, kínos és szomorú napjaink is voltak.

Napjaink május utolsó és június első napjaiban a védelmi berendezkedéseink tökéletesítésével és környezetünk tüzetes felderítésével teltek el. Sátramat egy kis nyírfás erdőben, földbe mélyített fekhely fölé feszítettük ki legényemmel, a Kis Simonnal,710 kivel együtt is háltunk. Valahonnan a fiúk egy fürdőkádat is „organizáltak" a közeli forrás mellé. Tisztálkodásunk ezzel biztosítva lett. De júniusban ezzel mégis meggyűlt a bajom is. Méghozzá egy ezredparancsnoki ellenőrző szemle alkalmával.

A számunkra kijelölt vonalban az első „harci feladatunk" persze [...] az élső figyelő-, tüzelő- és váltóállásaink, kisegítő célunk és feltehető célpontjaink, valamint - támadás esetére - alkalmas előnyomulási útvonalaink megválasztása, a távolságok bemérése, a senki földje ránk eső terepszakaszának lefényképezése, és a figyelőtiszteseknek, valamint a rajparancsnokoknak a bemutatása volt. Természetesen ebbe a munkába beletartozott állásaink megfelelő álcázása és repülőtámadás esetére óvóhely-bunkerek megásása is. Erre már az első napokban is szükség volt. Már május utolsó napjaiban megjelent felettünk egy kéttestű felderítő repülő, amit „Mari néninek" neveztünk el.711 A ma már megnevezni nem tudott langaléta román fiú a riadóra ész nélkül futott a félig kész bunkerba, de az

710 Simon Gyula honvéd, 47. gyalogezred.

711A Po-2-es kétfedelű, vászonborítású repülőgépet a magyar katonák gyakori női személyzete miatt „Mari néninek" is hívták. Legjellegzetesebb feladata az éjszakai zavaró bombázás volt.

329