Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)

bát is ledobott fölöttünk, de a lélektani hatáson kívül senkinek se esett baja és anyagi kár se keletkezett, mert a bombák a vasúti töltés mellé hullottak a mezőre. Ellenben az egyik rajparancsnokom, Vajda tizedes701 még azon az első estén átlőtte a saját lábfejét - állítása szerint - „pisztolytisztítás közben". Az egészségügyi tisztesek átadták kezelésre az ezredsegélyhelyre; onnan a hadbíróságra is átkerült „öncsonkítás" gyanújával, de ügyét - védekezését elfogadva - megszüntették, majd a kórházban meggyógyították, szabadságkérelmét elutasították, s mire a Donhoz értünk, pár nap múlva ő is gyógyultan utánunk érkezett. Nekem az ügyében csak annyi szerepem volt, hogy a hadbíróság megkeresett bennünket (mármint a századparancsnokát és szakaszparancsnokát, Meszess főhadnagyot és engem) véleményezés végett. Az esetnek tanúja nem lévén, nem írhattunk mást, minthogy otthon jó katona volt, a század legjobban vezénylő tiszteseként ismertük meg. (A Don partján aztán augusztusban megváltozott róla a véleményem, de erről majd ott számolok be, ahol a véleményem kialakult.)

Mielőtt leírnám a fronton való eseményeket, meg kell emlékeznem egy katonai végrendeletről. Már 1934 májusában, az érettségink előtti találkozásunknál Kele Jánossal, a „léleklátóval"702 kapcsolatban említést tettem arról, hogy ez a különös ember ott, a pécsi Emericanumban703 óva intette Meszess Vince kollégiumi társunkat - aki most a századparancsnokunk -, nehogy a katonai pályát válassza, még ha a „vörös nadrágos tábornok" rokona erre biztatja is, mert „az első csatanapon százada első embereként fog elesni". Nos, amikor Őreiben elindultunk utolsó állomásunkra, Kurszkba, akkor Vince előhozta ezt a nyolc év előtti jóslatot, és ott, a század tiszti kupéjában - engem kiküldve a folyosóra - a három bent maradt szakaszparancsnok előtt kijelentette, hogy „katonai végrendeletet tesz". Mikor visszahívatott, Koronczay zászlós kihirdette, s a többi megerősítette, hogy „ha Vince elesik, rád hagyja az új bilgeri csizmáját és a térképtáskáját, s azok vigyenek is haza"\

Szabadkoztam, s hivatkoztam arra, hogy „csak nem veszed komolyan a Kele néni fiának a jóslatát?!" De Vince is megerősítette, hogy komolyan vette, amikor így rendelkezett, s hozzátette, hogy „ha mégis úgy lenne, Koronczay legyen végakaratának a végrehajtója". S egyúttal emlékeztetett arra, hogy Kele a Ludovikára való pályázatunk eredményét, az érettségin elérendő eredményeink rangsorát, s még Csík Feri704 olimpiai bajnokságát is megjósolta, tehát lehet abban mégis valami

701 Vajda József tizedes, címzetes szakaszvezető.

702 Kele János (Pécs, 1900. május 7. - Eggenfelden, 1957. május 30.) közismert, Jiivatásos „léleklátó" (pa- rafenomén). Különös képességét az 1920-as években fedezte fel, hogy belelát mások sorsába. Lipcsében Iéleklátő irodát nyitott, amelyet az 1930-as és az 1940-es években Budapesten működtetett tovább.

703 Püspöki fiúinternátus, középiskolai diákotthon.

704 Csík Ferenc (Kaposvár, 1913. december 12. - Sopron, 1945. március 29.), az 1936. évi berlini nyári olimpiai játékokon a 100 méteres gyorsúszásban olimpiai bajnoki címet szerzett. A Sopront ért angolszász bombatámadás áldozata lett.

327