Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)

főhadnagy,693 puskásszázad-parancsnok is 47-es volt, s velük együtt a tiszti búcsúvacsorára a két sógornő is velünk jött két-három éjszakára. Ők ott háltak, mi meg a laktanyai tiszti szálláshelyen, de nappal a szabadidőnket együtt tölthettük. Most is egyszerre mentünk oda elbúcsúzni. Kedves, drága, de egyben keserű percek is voltak ezek. (Volt az egy óra is, de csak perceknek tűnt ez a rövid együtt- lét.) Megbeszéltük a tegnapelőtti búcsúvacsora utáni nagy nótás és táncos est eseményeit, s azt, hogy ha délután a mi vonatunk később indul, mint az övék, akkor még találkozunk.

De most siettünk ki a laktanyába, ahol már ott volt az ezred zenekara is, azaz annak csak egyik fele, mert a nagyobbik fele a kanizsaiak búcsúztatására ott maradt Kanizsán. [...]

Sajnos, újabb búcsúcsókokra már nem kerülhetett sor, mert hamar kiértünk. Gyorsan beszálltunk a vagonokba, melyekből már csak mi és Jancsiék százada hiányoztunk, és rövid létszámellenőrzés után kitolattak bennünket egy mellékvágányra. Ott felvételeztük az ebédet a mozgókonyhát szállító szerelvény mellett, s aztán már nem lehetett leszállni, mert indultunk is „a hadi útra". Hölgyeink és katonáink kísérő családtagjai felé már csak a mozgó vonatból tudtunk visszaintegetni.

Elhelyezkedtünk a tiszti kocsiban, melynek menetirány szerinti bal oldalán volt a folyosó, jobbra nyíltak a kupék, melyekben hatosával helyeztek el bennünket, úgy, hogy az aknavető század parancsnoka, a négy szakaszparancsnok és egy hadapród őrmester fért el. A vagon egyik kupéjában utaztak a csicskásaink.694 Aztán napokon keresztül így utaztunk országokon keresztül. A haladás lassú volt, mert naponta többször is megálltunk, nemcsak az étkezési pihenőkre, hanem a mozdony vízvételére, vagy, mert éppen más - talán még fontosabb - szerelvényeknek kellett utat engedni. Talán még két-három hét695 is eltelt, mire a célunkhoz, Orelen is vesztegelve Kurszkba értünk. Ott egy külvárosi részen még bombatámadást is kaptunk, és csak valamikor május első napjaiban vagoníroztunk ki Kurszkban. Ott is időztünk pár napot; emlékszem, hogy egyszer egy németek által megszállt bárban is megfordultunk, ahol még nagy fegyverbarátságban, együtt söröztünk. Aztán vagy 60 km-re keletre már gyalogmenetben mentünk a - telet ott töltött - német csapatok felváltására, a 9. könnyű hadosztály, III. hadtest keretében, a 47. [gyalogjezred kötelékében, amelynek Major Ottó ezredes volt akkor a parancsnoka. De ez már május 20-a körül történt, amikor Jány Gusztáv hadsereg693 Vígh János tartalékos hadnagy, 1942. szeptember 1-jétől tartalékos főhadnagy, a 17/11. zászlóalj 5. puskásszázadának szakaszparancsnoka.

694 Tiszti legények.

695 A szerző bizonyára a vasúti szállítás lassúsága, vontatottsága és előre nem látott akadályai miatt vélte „két-három hét" időtartam hosszúságúnak alakulata útját a kurszki kirakodó állomásig.

325