Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)

szüljünk föl olyasmivel is, amit a hadvezér nem ad meg, de a századparancsnok megengedhet. így elhatároztuk, hogy aki négy napon belül vissza tud jönni, az négy nap búcsúzási szabadságot kap, de az arra az időre eső zsoldjáról lemond, azon a századtörzs és a négy szakasz egy-egy elemes rádiót vesz, hogy a hazai híreket fogni tudjuk, de más külföldi adókat is vehessünk rajta. Az egyik rádiósunk már utána is nézett, hogy az öt rádiót hol s mennyiért lehet beszerezni. Ebbe mindenki örömmel belement. Vince, akár a többi tisztek is, kaptak csizmabőrt meg lovaglónadrághoz való bőrt. Én ajánlottam neki, hogy a keszthelyi Bogdán József cipész négy nap szabadsága alatt a csizmát elkészíti neki. Úgy is lett. Mindenki időre visszajött, lett rádió is öt, csizma is készült, gyönyörű bilgeri.

S máris elérkezett a „nagy nap", 1942. április 16-a,688 a frontra indulás napja. A századtörzs és az első szakasz Meszess Vince főhadnagy, illetve Koronczay zászlós vezetésével már kora reggel kimentek a vasútállomásra a vonatrészleg (azaz az országos járműveink, aknavetőink, lőszereink és lovaink, valamint a mozgókonyhánk) bevagonírozására. Én a három szakasszal visszamaradtam azzal a paranccsal, hogy a legénységet gyalogmenetben akkor vezessem ki utánuk, ha a századparancsnok telefonon értesít, hogy ők már mindent elintéztek. Előreláthatólag erre dél előtt nem kerül sor.

Reggeli után, a mozgókonyha elvonulása után szakaszparancsnok társaimmal és a tisztesekkel megbeszéltük a teendőinket. Ehhez sorakoztattuk a három szakaszt, ellenőriztük a felszerelést és a ruházatot, aztán másfél óra búcsúzkodási szabadidőt engedélyeztem mindazoknak, akiknek hozzátartozóik voltak. Elég sokan voltak ilyenek is, főleg Dél-Zalából, akik a szabadságról visszatérteket az előző napokban visszakísérték, és meg tudták várni az indulásunk idejét is.

Nekem is akadt búcsúznivalóm, méghozzá két helyen is. Ám mind a két hely közel volt. Először Kákossyéktól689 búcsúztam el. Ekkor már Győző bácsiék690 családja is átköltözött ide, egy Fő téri házba, ahol naponta megfordultam. Ezúttal éppen reggelinél találtam a családot; még Győző bácsi se ment el a hivatalba, Marica se az iskolába, s Jolán néni húga, a Sári691 is ott volt Kőszegről. Itt a búcsúzás gyorsan ment, mert hivatkoztam a szolgálati teendőimre, s hogy nekem kell még délelőtt kivezetni a legénységet az állomásra.

A másik búcsúzóhely egy kis szálloda előtti bekerített parkocska volt. [...] Az én Gazellám692 és sógornője ugyanis ott laktak. Gazella unokabátyja, Vígh Jancsi

688 Miután a memoár szerzője alakulata Kurszkba való megérkezését 1942. május elejére gondolta, az április 16-ai elvonulás időpontja feltehetően téves. AIII. hadtest alakulatait szállító katonai szerelvények akárhányszor is vesztegeltek a hadműveleti területen történt menetük során, tíz napnál nagyobb menetidőre nem volt szükségük Kurszkig.

689 Családjukról nem rendelkezünk pontosabb adatokkal.

690 Személyéről nem rendelkezünk pontosabb adatokkal.

691 Egyikük személyéről sem rendelkezünk pontosabb adatokkal.

692 Vígh Gizella, dr. Szabó Sándor későbbi felesége.

324