Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 39. Martsa Sándor ezredes (47. gyalogezred parancsnoka) visszaemlékezései, 1942-1943 (részletek)

feledkeztünk meg az állásokból, futóárkokból a vízlevezető kis csatornák készítéséről sem. Álcázásra, leplezésre nagy gondot fordítottunk. A trükkös és egyszerű riasztó berendezések egyrészt (és legalább elméletben) megnehezítették az őrszemek, figyelők vagy fészkek meglépését, másrészt fokozták a fészkek és őrszemek biztonságát.

Távbeszélő- és rádióösszeköttetés kiválóan működött minden zászlóalj-, minden századparancsnoksághoz, a szomszédokhoz (17. és 52. gyalogezred parancsnokságokhoz), ezek hozzánk csatlakozó szárnyszázad parancsnokságaihoz, a hadosztály- és hadtestparancsnoksághoz, a tüzérezred-, tüzérosztály- és ütegparancsnokokhoz, valamint az összes nehézfegyver-fészkek parancsnokaihoz, fontosabb figyelőhelyekhez.

A fizikai munka nem volt megerőltető, mert a 40-60 centiméteres humusz puha volt, alatta pedig fehér, krétaszerű (majdnem zsírkő) réteggel volt az ásóknak dolga. Csákányozni sehol sem kellett. Nagy szerencsénkre fedél alatt állott valamennyi árok a hóesés megindulása előtt, s így árkaink mindig hómentesek maradtak, ami a bennük való közlekedést megkönnyítette.

Az úgynevezett „mélységi öv" [...] nem volt. A sok összekötő- és futóárok kiépítése következtében akaratlanul is kiépült a fővédelmi állások mögött, azoktól átlag 500-1000 méterre nyugatra a 2., sőt a 3. „vonal". E hátsó állások azon pontjain, amelyek jó kilövést, jó áttekintést nyújtottak, géppuska- és golyószóró-fész- kek, óvóhelyek készültek, de oly módon, hogy belőlük az első vonalon esetleg áttört ellenség aszok oldalozó tüzébe került volna, de tüzelhettek hátrafelé is.

Valamennyi fészek és óvóhely fűthető volt.

Az ezred sávjában lévő három falu közül Kosztyenki lényegében teljesen elpusztult, a házak felhasználható alkatrészeit (ajtók, ablakrámák, gerendák, stb.) beépítettük az állásokba. A másik két faluban alig akadt sérült ház.

Védelmi állásunk igazi erejét, gerincét két támpont jelentette. Az egyik a kosz- tyenkii dombon épült, hatalmas méretű, két méteres falakkal rendelkező templom volt, a másik pedig a parton álló kőből készült műmalom, a vele összeépített óriási gabonaraktárral.

Felbecsülhetetlen érdemük és jelentőségük nemcsak abból állott, hogy kiváló megfigyelőhelyek voltak, belőlük az oroszok előterének megfigyelése kilövés veszélye nélkül biztosítva volt, hanem és talán elsősorban abból, hogy valóságos erődök voltak úgy, ahogy voltak. Meg is raktuk ezeket a szilárd támpontokat annyi nehézfegyverrel, amennyire „készletünkből" futotta.

November végére elértük, hogy az ezred sávjában veszély nélkül, fedett lövész-, futó- és összekötőárkok hálózatában - jöhettünk, mehettünk valamennyi harcállásponthoz, óvóhelyhez és tűzgép-fészekhez! [...]

314