Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - 17. gyalogezred I. zászlóalja - 33. Nyíry Zoltán hadnagy (17. gyalogezred II. zászlóalja géppuskás századának parancsnoka) harctéri naplója, 1942. május 3. - szeptember 20

pályamunkások végbevisznek. Majd hogy a vonat elé lökik egymást. A délelőttöt arra használtam ki, hogy 12 tábori lapot megírtam. Délután megyünk el a szétbombázott magyar hat kocsi mellett, és megilletődött szeretettel nézzük a hősi halált halt kanizsai tüzérbajtársak frissen ásott fakeresztes sírjait. Ők ontották vérüket legelőször tegnapelőtt a hadosztályból hazánkért. Mi majd helyettük is harcolunk és kivívjuk a magyar ügy győzelmét. Elhatároztuk az urakkal, hogy a géppuskás század nem költözik ki a legénység közé. Sólyomváry hadnagy429 kiment a szakaszához. Kissé mosolyra ingerlő volt, mikor vitette a cókmókját. Délután ötre beérünk Brjanszkba. Egy német rajjal küldöm haza a tábori postát, kapnak tőlem egy bála fekszalmát. Itt felszáll hozzánk egy magyar orvos, és előadásából sok fantasztikus dolgot tudunk meg. Partizánnal szemben nincs kímélet, megint csak az a következtetés. Egy rohamszázad-parancsnok német főhadnagy is igen érdekes dolgokat mesél Novoszibkovig.

Május 10-én. Őreiben ébredek fel. Vasárnap lévén a legénységnek erkölcsi oktatást tartok: Közben iskolázom, hogy a sebesülteknek, halottaknak se higgyenek, nincs irgalom, s minden megállásnál azonnal beásni. Már legalább 4-5 szerelvény áll benn, mind magyarok. Nagyon finom ebédet kapunk, s utána Kapitaly csatába kezdünk, melyet sikerül is megnyernem. Összes még meglévő likőrünkkel, snapszunkkal egyhetes jubileumát ünnepeljük vagonéletünknek. Közben váratlanul berobog Dodi430 szállítmánya. Éppen akkor fejezem be Ellának írt virágos hangú levelemet. Nagy az öröm. Tisztjeivel együtt átjön Dodi hozzánk. Csaknem sötétségig folyik a lemezezés, ének és beszélgetés. Mivel úgy van, hogy 21 órakor indulunk, hamar lefekszünk, mert 12 órai út áll már csak előttünk. Egyszerre csak nagy zenebona, majd kitörnek a fülkék ablakai. Az állomást védő légvédelmi fegyverek szovjet, légitámadást végrehajtani akaró gépekre megnyitják a tüzü- ket. Gyönyörű és hatalmas tűzfüggöny veszi körül a pályaudvart, s a szovjet gépek bombázás nélkül elmenekülnek. Úgy halljuk, hogy Babinszkyék431 a kirakásnál bombatámadást kaptak: pár halottjuk és sebesültjük is van.432 Hát mi majd jobban vigyázunk, és erős légvédelemmel biztosítunk. Az este fúvattam a takaródét, nagyon szép volt, és jól esett hallgatni. Rengeteg tábori lapot írt ma a század.

Május 11-én. A reggel még mindig Őreiben talál minket. Semmi hajlandóságot nem látunk, hogy kihúznának innét minket. Az ébresztőnk a légvédelmi ágyúk sikeres kergető tüze. Megint három szovjet gépet zavarnak el. A délelőttöt írásra

429 Sólyomváry György hadnagy, a 47. gyalogezred ezredközvetlen távbeszélő szakaszának parancsnoka.

430 Harsai Ödön hadnagy, a 47/1. zászlóalj géppuskás századának parancsnoka.

431 Babinszky László főhadnagy, a 47/11. zászlóalj 4. puskásszázadának parancsnoka.

432 A 47/11. zászlóalj személyi állományát - a korabeli veszteségnyilvántartási dokumentumok szerint - 1942. május 25-én és 26-án érték az első veszteségek. Ketten megsebesültek, Szimionka György (Aknaszlatina, 1919. Nyegre Mária) honvéd pedig aknarobbanás következtében életét vesztette. HIM KI Névszerinti veszteségkimutatás, adatbázis.

221