Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - 17. gyalogezred I. zászlóalja - 28. Szabó József őrvezető (17. gyalogezred I. zászlóaljának sebesültvivő rajparancsnoka) harctéri naplója, 1942. május 1. - 1943. január 16
így telt el a Mindenszentek ünnepe. Közben azért gondoltunk a szegény hősi ha- lottainkra, mert bizony az engesztelő ima helyett az ágyúdörgés és a puskaropogás hallatszott. November 10. van most, és újból kimentünk a Don partra, hol a legrosszabb helyet kaptuk, az úgynevezett „Bulcsú" figyelőt.392 Már aznap este két halottunk és több sebesültünk lett ott. Ekkor fordult csak a legrosszabbra a helyzetünk, [és] még jöttek a vállalkozások, hogy át kell menni a Donon. December 10. van, este. A jó vállalkozó főhadnagyunk393 kiadta a parancsot, hogy nekem is mennem kell. Egy kicsit hideg is volt, a hőmérő épp -45 fokot394 mutat. Megkezdtük az átkelést; a víz be van fagyva, elmegyünk a Don közepéig; itt a muszka észrevett, hogy megyünk, erre mink tovább nem mentünk, hanem visszajöttünk, természetes, minden eredmény nélkül. Na jó, ez sikerült, de másnap este, mikor szépen pihenünk a bunkerban, egyszer csak irtózatos robbanás, a bunker ablaka teljesen bezúzott, és halljuk, hogy kívülről valaki oroszul mondja, hogy „Igyi szudá!” (Magyarul annyit jelent, hogy „gyere ide".) Erre kiugrunk, és ki van ott, mint a főhadnagy és vagy húsz ember. Erre ő azt mondja: „Mivel olyan kényelmesek vagytok, azért mind átmentek a Donon!" De mire kiértünk, arra már csak a Juhász Pistának kellett menni, nekem nem; természetes, ők is eredmény nélkül.395 December 19. van, több ember a vonalból bejött, hogy a ruháit kimossa, mert a tetűk az embert majd megették, és [a]hogy bent vagyunk a bunkerban, egyszerre két géppisztoly leesett a fogasról, és mind a kettő töltve volt; egyszerre négy sebesültünk lett. Lassacskán megjött a karácsony is, a Szabó Lajos akkor érkezett meg szabadságról, és a Húsz Pistával, Juhász és én, közösen fogyasztottuk el a kis hazait, és a karácsony elég szépen ment el, egészen 30-ig. Akkor jött nekem a legrosszabb helyzet, majdnem a halál! A főhadnagy396 vállalkozott a gennyfolt397 kipucolására, és ebbe én is belekerültem. 30-án esti 8 órakor kezdtük meg a támadást. Sikeresen bejutottam a muszka bunkerba, vagy hatot fel is robbantottunk. Szépen vissza is jöttem a saját állásunkba; ekkor hozták már a főhadnagyot, fejbe vágták kézigránáttal, [amely] a jobb szemét ki is vágta. Alighogy őtet elviszik, megkaptam én is; teljesen mellém esett az akna, irtózatos csattanás; a Józsi398 bukfenc, bele a futóárokba. Első dolgom volt, hogy tapintsam a lábamat, az megvan, de szólni nem tudtam senki392 Ez a figyelő volt a legközelebb a Gremjacsjétól északra fekvő szovjet hídfőálláshoz. 393 Kékedy Tibor próbaszolgálatos főhadnagy. 394 Meglehetősen eltúlzott adat. 395 Tudniillik tértek vissza. 396 Kékedy Tibor próbaszolgálatos főhadnagy. 397 A Gremjacsjétól északra, a 17/III. zászlóalj védőkörzetében kialakított lévő szovjet hídfőállás. 398 Tudniillik Szabó József, a naplóíró maga. 204
