Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - 17. gyalogezred I. zászlóalja - 27. Harcleírás a 17. gyalogezred I. zászlóaljának támadásáról, 1942. június 28
lenségi érzetből fakadó, aránylag nyomott hangulatot egyszeriben megváltoztatta. A küzdők kibújtak a jól ásott fedezékeikből, és örömmel, szinte ujjongva szemlélték a repülők eredményes munkáját. Telihold volt. A megbeszélés szerint 2 óra 45 perctől a saját tüzérségi tüzünket 10 percenként 200-200 méterre előbbre helyezték. így rohamjárőreink, melyek lángszórókkal és utászokkal voltak megerősítve, 2 óra 45 perckor betörtek az ellenséges állásokba, és ugyanakkor a küzdők is hatalmas lendülettel támadásra indultak. Ennek meg is volt a böjtje, mert belekerültek a saját tüzérségi tüzünkbe, de hála Istennek, csak csekély veszteségeket szenvedtek. Fényjelekre a tüzérségünk nagyobb ugrásokkal helyezte előre tüzét. Egyes ütegeink ködlövést lőttek, ez akadályozta ugyan az ellenség megfigyelt tüzét, de hátráltatta a saját látásunkat is, mely különösen azért volt hátrányos, mert hiszen az ellenséges fészkek, bunkerek ismeretlenek voltak. Az ellenség pedig főleg merev zárótüzet adott le. A nagy füstben, ködben a küzdők szinte már semmit sem láttak. A látással való összeköttetés megszakadt. Eközben igen érdekes részletesemények történtek. Ilyen például az alábbi: Az egyik századparancsnokot355 a napraforgótáblában való előretörése alkalmából, rohanása közben (már amennyire azt a napraforgók lehetővé tették), egy honvéd váratlanul elrántott úgy, hogy az a földön elterült. Egy sebesült küzdő mutatva jelenti: „Ott egy orosz géppuska, az egész raj itt fekszik sebesülten és holtan". Már zúgtak is a századparancsnok feje felett a lövedékek, tehát a földre való rántása a legszerencsésebb pillanatban történt. Tény, hogy a napraforgótáblában kiválóan elrejtve, körülbelül 15 lépésnyire egy orosz földerőd volt, mely rendíthetetlenül ontotta a tüzet. A századparancsnok törzsével kiemelte a földerődöt és szabaddá tette az utat. A századparancsnokok törzseikkel ugyanúgy harcolnak egy-egy fel-felbuk- kanó, az ismeretlenségből feltámadó ellenséges bunkerre, mint a küzdő rajok. Barkovna község ég. Az egyes lángszórók perzselik az erődökké alakított egyes házakat. A küzdők egy része, biztosan a ködlövés, füst eredményezte és a terepfedezet befolyásolta látási viszonyok miatt, helytelen irányba támad, éspedig Jeszkovo irányába. Jeszkovo lángol. Itt meg kell említeni szintén egy olyan esetet, mely a magyar honvéd kötelességérzetének hű képét adja. Az egyik géppuskás raj irányzója, miután rajából csak egyedül maradt meg (a többi hősi halott, vagy sebesült), egymaga vitte előre az állvánnyal együtt a géppuskáját és a lőszert. Már alig ván- szorgott a fáradtságtól, de rendíthetetlenül foglalta el az egyik tüzelőállását a másik után, és támogatta a küzdőket. 355 Szende László százados, a 17/1. zászlóalj géppuskás századának parancsnoka. (Szende László személyes elbeszélése alapján.) 194
