Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 26. Mátai Ferenc őrvezető (17. gyalogezred ezredközvetlen árkászszázad) visszaemlékezése, 1942
az oroszokat, akik közül éppen a parancsnok a befelé nyíló ajtó mögé állt, így őt élve elvezették az én gumicsónakomhoz és elhoztuk. Az elhozott orosz katonát a gyalogosok magukkal vitték a visszaérkezésünk után és átadták a parancsnokságon. Mi pedig összecsavartuk a gumicsónakjainkat és bevonultunk a körletünkbe. Itt jegyzem meg, hogy ez az átkelés 1942. október 17-én déli 12 órakor volt, mely alkalommal esett a hideg őszies eső, és így a nappali időben nem volt kint a déli órákban senki a figyelőben, ezért sikerült az átkelésünk, visszajövetelünk. Tájékoz[tat]ás végett meg kell írnom a következőket: Minket is indítottak este szürkületben, majd reggel virradatban, de mivel megláttuk, hogy az orosz katona kint van a figyelőhelyen, ezért nem indultunk bele a biztos halálba, mert ekkor mi is úgy jártunk volna, mint szegény faladikosok, ahogy jártak. Másnap az önként menő gyalogosoknak adtak 14 napi szabadságot és a legnagyobb, Nagy Ezüst Vitézségi [Erem] kitüntetést kapták. Nekünk pedig, akik a parancsra mentünk, adták a Magyar Bronz Vitézségi Érmet körülbelül egy hét után. Mi ekkor azt kértük Nagy Sándor hivatásos törzsőrmester350 úrtól, hogy adjanak a mi részünkre is szabadságot, mert tőlünk is ment a szabadságolás, de csak a családos tartalékosokat engedték haza. Én külön kértem Nagy törzsőrmester urat, aki szolgálatvezető volt, hogy legalább azért intézze el, hogy nekünk adják meg a szabadságot, mivel neki mondtam el, hogy azt intézze el, hogy majd ha esni fog az eső, akkor déli 12 órakor indítsanak bennünket az átkelést, a gyalogosok átszállítását elintézni, mert lehetséges, hogy [az oroszok] ilyenkor bent tartózkodnak a bunkerjukban és nincsen kint a figyelőjük, ezért talán sikerülni fog az átszállításunk és visszajövetelünk. Ekkor meg is ígérte, hogy el fogja intézni, és valóban elintézte azt, hogy mi, a novai gumicsónakos részleg, tehát Molnár István, ikertestvérem és én megkaptuk a szabadságot, így voltunk itthon a Don kanyarból. Igaz, amikor visszaértünk a szabadságunkról, akkor tudtuk meg, hogy le fogják váltani a 17. gyalogezredet. Amikor már a szabadságunkra hazaindultunk, ezután kapták meg a leváltásról szóló parancsot, és így rajtunk kívül már másnak nem adtak szabadságot. Ahogy már mindenki tudta, hogy le fogják az ezredünket váltani, ezért a III. zászlóalj csapatcsendőr tisztje, Jeszenszky nevű főhadnagy351 úr szervezett egy önként vállalkozást, melynek ő volt a parancsnoka. De mivel a gyalogosok egy lépést nem mentek előre műszaki, árkász nélkül, így ekkor is szükséges volt részükre két fő árkásznak is menni. Ekkor már nem is kérdezték meg, hogy van-e 350 Személyéről és beosztásáról nem rendelkezünk pontosabb adatokkal. 351 Jeszenszky Elek próbaszolgálatos főhadnagy, a 17. gyalogezred (nem a 17/III. zászlóalj) csapatcsendőr tisztje. 189
