Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)
Megemlítem még a nehézpuskát, továbbá a gránátvetőt. A nehézpuska48 rendkívül precíz kivitelű, távcsővel ellátott, nagy lőpontosságú fegyver volt, páncél- és repeszgránát lőszerrel. Tűzfegyverek kilövésére alkalmasfnak bizonyult], de nagy célt mutatott, és rendkívül nehéz volt. A gránátvető49 nem lett volna rossz, de túl későn kaptuk meg. így a kezelők kiképzettsége nem érte el a megkívánt fokot, és a parancsnokok a fegyver helyes alkalmazásában nem voltak jártasak. Április 29-én az első szállítmányként indult el az ezredtörzs és egy kocsizó géppuskás szakasz. Hóviharban rakodtunk. A déli órákban indultunk. A menetvonal: végig a Balaton déli partján - Lepsény - Komárom - Érsekújvár - Galánta - Trencsén - Jablonkai-hágó - Csadca - Oderberg - Petroviče - Katowice - Skar- zysko-Kamienna - a Visztulán át Deblin - Lukov - a Búgon át Breszt-Litovszk - Stolpce - Minszk - Oszipovicsi - át a Berezinán, majd a Dnyeperen - Gomel - Novoszibkov - Unyecsa - Vigonicsi - Brjanszk - Hotyinyec - Orel - Kurszk. Események a szállítás alatt: Május 1-jén éjjel az egyik lovunknak a szomszéd ló rúgással eltöri a lábát. A beteg lovat Katowicében adtuk le. Az utunk ettől eltekintve sima, zökkenőmentes volt. Eddig, egészen Minszkig, gyorsvonati sebességgel utaztunk. Megtudtuk, hogy tovább nem északkeleti irányban utazunk, hanem Gomel - Brjanszk irányába. Minszktől kezdve a kocsizó géppuskás szakasz légvédelmi készültségben állt. Most már lelassult az utazásunk. Oszipovicsiből hosszú tologatás után, késő éjjel indultunk tovább. Errefelé az állomások mind le voltak bombázva. Először a németek bombáztak, utána szovjet repülők szórták le bombáikat az akkor már német kézen levő állomásokra. Novoszibkov után hatalmas erdőségben vezetett a pálya. Itt már partizántámadással lehetett számolni, ezért éjjel is felöltözve aludtunk. Május 5-én Vigonicsi állomáson álltunk meg étkeztetés céljából. Az ezredtörzsben lévő katolikus tábori lelkész50 meglátott egy közelinek tűnő templomot. Engedélyt kért az ezredparancsnoktól, hogy megnézhesse. Miután az engedélyt megkapta, útnak indult legényével. Hanem tévedett, mikor azt hitte, hogy egy közeli kis templomot lát, mert az egy nagy templom volt, jó távol, azért látszott azokat egészen közel, 80-100 méteren belül engedték és a legsebezhetőbb pontokat (lánctalp, lövegto- rony nyakrésze, háti rész) célozták meg. A páncélvédelem súlypontján, főleg a könnyebb páncéltörő ágyús szakaszok megerősítésére vetették be. Páncélátütő képességük 100/1000 méteren belül 67/43 mm volt, jól képzett lövegkezelők esetén percenként 20-22 lövést tudtak leadni vele. Botond terepjáró gépkocsival vontatták. Lexikon 1997. 360-361. p. 48 A 36 M 20 mm-es nehézpuska leginkább a géppuskafészek megsemmisítésére, kis részben a köny- nyű harckocsik ellen volt hatásos. 15-20 páncél-, illetve repeszgránátot lőtt ki percenként. Katonai zseb-lexikon 1939. 40-41. p. 49 A 39 M 50 mm-es magyar és a Németországból szállított 36 M, szintén 50 mm-es gránátvető a puskásszázadok meredek röppályájú fegyvere volt. Az első vonalban, a fedezékek mögött lévő ellenséges csapatok megsemmisítésére alkalmazták. A magyar gyártmányú percenként 22, a német 8-9 darab gránát kilövésre volt alkalmas. Lexikon 1997.131. és 492. p. 50Baán Jenő római katolikus tábori lelkész, tartalékos főhadnagy. 18
